Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kis állampolgárnak. Régi igazság ez. Már az olyan országokban, ahol a kormányfő minimum Jupiternek képzeli magát.Máshol (nem kifejezetten a felcsúti Jupiter által mintának tekintett sztárországokban) arra törekszenek, hogy a vezető politikusokra és az állam működésére ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint az őket eltartó emberekre. Ezt hívjuk jogegyenlőségnek. Elméletileg Magyarországon is létezik ez az elv, de elméletileg Lázár János vagyonnyilatkozata is a valóságot tükrözi.
A gyakorlatban kicsit másképp néz ki a jogegyenlőség. Az idei költségvetés megalapozásához készült egy törvény, amelyik közel száz jogszabályt írt át a gyerekvédelemtől a köznevelésig, a szociális ellátásoktól az államháztartásig, a bírósági végrehajtástól a hulladékgazdálkodásig, és sorolhatnánk. Nincs olyan magyar állampolgár, akit ne érintene ez a több mint 400 paragrafus (140 oldalnyi szöveg a Magyar Közlönyben).
A törvényt a tavalyi utolsó ülésnapján fogadta el a parlament, 29-én jelent meg a közlönyben és egy (!) nappal később hatályba is lépett. Még egyszer: 1 nap. 24 óra. Ennyi időt adott a kormány a felkészülésre. Legutóbb az alapítványi iskolák kétszer ennyit, azaz kettő napot kaptak arra, hogy a kihirdetése napján hatályba is léptetett jogszabályban megjelölt határidőt betartsák, ha nem akarnak megszűnni.
