A két amerikai elnökjelölt közül az egyikről gyakorlatilag mindent tudunk. Ismerjük a gondolkodását, kedvenc szófordulatait és a frizuráját, tisztában vagyunk azzal, mire számíthatunk, ha nyer. Érdemes egy kicsit a másikkal is foglalkozni, megvizsgálni, mi motiválja, miért akarja annyira elnökséget.
Hillary Clinton tizennégy éves korában levelet írt az amerikai űrkutatási ügynökségnek, mondanák meg, mit kell tennie ahhoz, hogy űrhajós lehessen. Postafordultával jött a válasz: semmit, a NASA nem vesz fel nőket űrhajósjelöltnek. A Chicago jómódú elővárosában, Park Ridge-ben nevelkedő kislány akkor már réges-régen túl volt egy nagy kudarcon. Hiába kampányolt lelkesen Richard Nixon elnökké választása mellett, a többség eléggé el nem ítélhető módon John F. Kennedyre adta a voksát.
Ebből látszik, hogy Hillary Clinton nem volt átlagos gyermek, és nem is csak abban, hogy kitűnően tanult, és minden tanára imádta. Szülei konzervatív metodistákhoz méltón nevelték, nem csoda, hogy republikánus lett. Olyannyira, hogy a Wellesley Egyetemen elsősként megválasztották a Fiatal Republikánusok klubelnökének, és ebben a minőségében ismét csak részt vett választási kampányokban. Családja minden szigor mellett azzal engedte útjára, hogy ne ismerjen felső határt, sose elégedjen meg a „jóval”, mindig törekedjen a lehető legtöbbre, a tökéletesre.
