Iszappakolás

Orbán ördögi módon teremtette meg a tévedhetetlenek sugallt tekintélyét. Hiába mondja a vörösiszap-perben egy sor szakember, hogy valószínűleg talajtörés okozta a bajt, a vádlottak egy része aligha fogja megúszni a felelősségre vonást. Az ügyész a szakértők véleménye után sem vonta vissza azt a vádpontját, hogy a tragédia előre látható volt.

A bíró rokonszenves tárgyilagossággal vezeti a tárgyalásokat, ám ha netalántán a politikának nem tetsző ítéletet hoz, félő, felsőbb fokokon majd átírják azt a kollégái. S ha a felszámolás alatt álló Mal Zrt. vezetőit becsukják, akkor ezzel a közvélemény alighanem maradéktalanul egyetért majd, erősítve egyben az ország első emberének helyzetét. Végtére is tíz ember meghalt, ezért legalább bűnhődjön valaki.

Ebben az ügyben még messze nem tartunk ott, hogy a jog a politika szolgálólányának szegődött volna. De minden egyes tárgyalási napon hallatszik az Úr hangja a közember számára elérhetetlen magasságból: emberi mulasztás történt.

Amit természetesen mi sem zárunk ki. Mert lehet, hogy Orbánnak teljesen igaza van. Csakhogy ezt nem lehet indulatból, vizsgálatok nélkül kimondania egy miniszterelnöknek. Ez nem politikai vélemény, itt nem munkaköri leírás, hogy jogi következmények nélkül szabadon, akár összevissza is beszélhet az ember.

Ezzel az iszappal elvileg be lehet pakolni a politika okozta sebek egy részét. Rosszul számoltak azonban, amikor a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak az ország által összeadott kétmilliárd forintos kármentő alap tekintélyes részét nem közvetlenül a károsultaknak adták, hanem az állam feladatkörébe tartozó közcélokat támogatnak belőle. Ezt már nem fogadják el az emberek. Részben ezért nyert Devecserben és Tapolcán is a Jobbik.

A Fidesz számára is érvényes, hogy jobb, ha a politika a saját földharcait a maga köreiben birkózza le, mert ha a bíróságok életébe is beleszól, akkor az elérhető igazság reménye elsüllyed a magyar közélet iszapjában.