galéria megtekintése

Isten és az alávalóság

Az írás a Népszabadság
2014. 08. 23. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

„Az Isten azt akarja, hogy a magyarok kiválasztottak legyenek, és benne legyenek az élet közepében.” Mondotta Balog Zoltán. De akarja-e az Isten, hogy a többi nép ne legyen kiválasztott, és az élet szélére, a magyar mögé sorolódjon? Ha nem akarja, ha mind a sok nép kiválasztott valamiképp, akkor nincs hírértéke, hogy a magyar is az. Ám ha Isten megkülönböztet kiválasztott és kiválasztatlan népeket: az más.

Balog Zoltán az élet közepében
Balog Zoltán az élet közepében
Czeglédi Zsolt / MTI

„Egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalók.” Mondotta Széchenyi István. Ez közmegegyezéses mondat. Én is egyetértek vele, és Semjén Zsolt sem győzi idézgetni. Kérdés: van-e nép, mely nálunk alábbvaló? Ha nincs, az azt jelenti, hogy általában nincsenek alább- és fölébbvaló népek. Arabok, magyarok, szingalézek, finnek, zsidók stb. – között minőségi különbséget tételezni értelmetlen, amit tehát Széchenyi mondott, valamennyi népre igaz.

 

Például nem vélhetjük, hogy azt az iszonyatos különbséget, ami Észak-Korea és Dél-Korea között van, egy észak-koreai és egy dél-koreai nép közötti iszonyatos minőségi különbségre vezethetnénk vissza. Ez esetben Széchenyi szavai minden népre vonatkoznak, nem sajátlag a magyarra. Ha viszont értékkülönbséget tételezünk népek között, akkor Széchenyi mondása azt jelenti, hogy világelsők vagyunk, több száz (ezer) nép alábbvaló nálunk.

Sok nép gondol sok népet magánál alábbvalónak. Egykoron ez abban (is) kifejeződött, hogy az őket képviselő fölsőbbrendű lényt a többi fölsőbbrendűnél fölsőbbrendűnek vélték. Még az egyistenhit pionírjai is a saját nemzeti istenüknek, a zsidók Istenének tekintették az egyetlen Istent. A kereszténység hajtotta végre azt a nagy globalizációs ugrást, mely valamennyi népet egyenlőképp egy Isten, vagyis egyetemes értékek és mértékek hatálya alá rendelt.

Ez a keresztény egyetemesség a nemzeti öncélúság törzsi szellemével nem illik össze, ezért annak szószólói a keresztény Istent törzsi istenné, a magyarok, románok, szlovákok, lengyelek stb. Istenévé fokozzák le. A lengyel közéleti irodalom egyik legelterjedtebb toposza, hogy a lengyel a „népek krisztusa”, Isten kiválasztott népe, mely úgy szenved a történelmében, mint Krisztus a keresztfán.

A román nacionalizmus exkatologikus ágazata megtalálta az egyistenhitben is a dákoromán kontinuitást és a román ortodoxia egyetemes, világmegváltó küldetését. Az armenizmus ideológusai az Ararát-mítoszra építették föl az örmény nép kiválasztottságának ideológiáját. A bolgárok kiválasztottságát, mellyel elhelyezték magukat az élet és a világtörténelem középpontjában, Najden Sejtanos dolgozta ki a legalaposabban.

Folytathatnánk szlovákokkal, oroszokkal, szerbekkel. És befejezhetnénk a Balog Zoltánnal egy egyházban szolgáló ifj. Hegedűs Loránttal, aki 2011-ben a „cionista, szabadkőműves hatalomtechnika” és világuralom leleplezése után missziós évet hirdetett, hogy „minden igaz magyar hívő emberben tudatosodjon”: „Isten választott népe nem a zsidó, hanem a magyar.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.