Igazán nem szeretnék én itt nagy szavakat használni, de lassan időszerű lenne a magyar kormány tagjaival is elvégeztetni az úgynevezett PISA-tesztet. Alapból persze legalábbis feltételezi az ember, hogy potentátjaink uralják a szövegeket, csak hát a gyakorlat számos esetben mást mutat. Akárha megannyi Cödlinger úr tevékenykedne köztünk, úgy csúsznak félre az aktuális felvetésekre adott válaszok, miközben csak remélni lehet, hogy nem az a probléma, mint a citált Rejtő-regényhősnek, akinek megbénult a felelési centruma. „Hány éves maga, Cödlinger úr?" – kapja a kérdést a derék férfi; „Ott lakom, abban a kis erdei kunyhóban" – reflektálja a megszólított, hogy aztán az olvasó vigyorogjon a dialóguson, akárhányszor olvassa is éppen (in: A Néma Revolverek Városa).
Nevetnénk most is, csak nincs min. Szövegértési-felelési probléma: az van.
Feltéve, hogy valóban erről van szó, s nem arról, hogy az ország irányításáért felelős vezetők szándékosan huncutkodnak, finom bonmot-val előhozva magukból a bennük szunnyadó Litkai Gergelyt. Alkalmilag Klinghammer István értetlenkedik lapunkban, mi is a probléma az ő kockás inges (stb.) hasonlatával, és miért értelmezhetetlen az arra adott reflexiótömeg, ám Balog Zoltán is esélyes a győzelemre, amennyiben diákolimpikonok parlamenti köszöntésekor kapott kérdést intézett el azzal, hogy ő nem lát ott kockás inges tanulót, ellenben fehér ingest és nyakkendőst igen.
