galéria megtekintése

Iskolaminta

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 18. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

A közoktatási rendszer nem tud mit kezdeni a menekült gyerekekkel, és a szakpolitikusokat, szakértőket nem is különösebben érdekli ez a probléma – állapította meg az Educatio Nonprofit Kft. esélyegyenlőségi igazgatósága, és ebben a verdiktben legfeljebb az az érdekes, hogy mindez öt évvel ezelőtt történt. Akkor, amikor – hívta fel rá a figyelmet annak idején a vizsgálatról beszámoló Magyar Narancs – Magyarországon még kifejezetten kevés menekült tartózkodott.

Most, hogy beláthatatlanul nagy tömegben vonulnak át rajtunk a hazájukat egy szál ruhában elhagyni kényszerülő emberek, akik közül a korábbinál jóval többen le is horgonyoznak itt hosszabb-rövidebb időre, túlzás volna azt állítani, hogy a rendszer kapcsolt és felpörgött. A hónapok óta tartó krízist jóformán feltett kézzel nézte a gyámügy, a bevándorlási hatóságnak esze ágában sem volt valamiféle oktatást –mondjuk nyelvtanfolyamot – szervezni a táborokban élőknek, és egyáltalán: a gyerekek akkor kerültek először hivatalosan is szóba, amikor az érzelgősséggel nem vádolható fővárosi rendészet megtiltotta nekik, hogy aszfaltrajzokba öntsék életük traumáit a történetesen II. János Pál pápáról elnevezett téren.

Ehhez képest kétségtelen előrelépésnek mondható, hogy két héttel a tanévkezdet előtt eldőlt: lesznek olyan óvodák és iskolák, ahol a migráns gyerekek bekerülhetnek a magyar oktatási rendszerbe. Találkozhatnak az (így remélik:) befogadó országbeli kortársaikkal, elkezdhetik tanulni a nyelvet, ismét hozzászoknak az iskola időbeosztó rendjéhez és ingergazdag közegéhez. Ismét úgy élhetnek, ahogy egy normális világban a gyerekeknek élniük kell.

 

Már csak az a kérdés, hogyan vizsgázik a három magyar óvoda és négy iskola, amelyet kijelöltek, hogy befogadja a menekült gyerekeket. Az öt évvel ezelőtti vizsgálat azt mutatta, a debreceni menekülttábor tanulóit „a bevált módon”, azaz szegregáltan és a többségiekénél sokkal rosszabb körülményeket biztosító épületben okítgatták. Most vajon hogyan lesz? A világos, okostáblás osztályterembe kerülnek, vagy a hátsó épületbe? Tanítják-e őket úgy, türelemmel, befogadón, ahogy a magyar családok gyerekei sajátítják el egyszerre a nyelvet és a tananyagot a német vagy angol intézményekben? Melléjük ülhet-e a padban a helyi képviselő kisfia, vagy a honatya még tüntetést is szervez, mert hiszen van még annyi iskola az országban, miért éppen ide kellett küldeni őket?

Szeptember első napjaiban világosan kiderül, milyen eredménnyel járt a kormány szívósan és kímélet nélkül megvalósított gyűlöletpropagandája. Történhet úgy, ahogy egy józan országban az ilyesminek végbe kell mennie: hogy a településvezetők segítséget kérnek a szülőktől, összeismertetik a hazai családokat a menekültekkel, minden kérdésre választ adnak; a óvodavezetők és iskolaigazgatók pedig kijelölik a feladatra a legfelkészültebb pedagógusaikat. Igen, történhet így. És csak remélhetjük, hogy nem a régi módszer győz megint, amely a gyengéket, a nélkülözőket ösztönösen még mélyebbre nyomja le.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.