A Huszár-teleppel ellentétben a másik telep, az Orosi úti infernális nyomortelep 130 komfort és vezetékes víz nélküli, szoba-konyhás lakással éppen a városközpont prosperáló keleti kapujában fekszik. A rendszerváltást követően az önkormányzat mindenképpen szeretett volna ettől megszabadulni, és az ott élő 500-600 embert a Huszár-telep bővítése révén akarták elhelyezni. Kilenc könnyűszerkezetes új lakás épült a már amúgy is zsúfolt telepen. Szóba került a szomszédos üres laktanya épületeinek lakáscélú átalakítása és az is, hogy a telep mellett parcellázzanak telkeket szociálpolitikai kedvezménnyel építendő lakások számára.
Az országban példátlanul nagy lélekszámú cigánytelep létrehozásának tervét széles körű egyetértés övezte Nyíregyházán, jóllehet Magyarország egyik előnye, hogy nincsenek olyan hatalmas városi nyomortelepei, mint például a hatezres lakosságú kassai Lunik IX. vagy a harmincezres plovdivi cigány negyed. Az uzsora, a prostitúció és a drogkereskedelem így is szükségszerűen része a huszár-telepi hétköznapoknak. A szociális szakma új intézményeket és státuszokat remélt a projekttől, az iskolaigazgatók – és a befolyásos iskolahasználó szülők – pedig azt, hogy a fejlesztés „megszabadítja” iskoláikat a nemkívánatosnak tartott tanulóktól, hiszen úgy gondolták, hogy a roma diákok többsége idővel majd a huszár-telepi iskolába fog járni.
Ennek reményében az iskolaigazgatók ideiglenesnek tekintették a roma diákok jelenlétét, a jobb családok viszont annyira nem tolerálták a cigány tanulókat, hogy az önkormányzat képtelen volt tervezni a kapacitásokat és a beruházásokat. Időnként drága pénzen, frissen felújított iskolaépületeket kellett bezárni, mert a szülők évről évre egyre nagyobb arányban váltottak iskolát. Más nagyvárosokkal összevetve a nyíregyházi általános iskolások között a romák aránya viszonylag alacsony – nem több kilenc százaléknál –, a szegregáció mégis kiugróan nagy mértékű volt. A polgármester józanul döntött, amikor 2007-ben bezáratta a huszár-telepi iskolát.
Balog Zoltán miniszter kevés ügyért harcolt olyan elszántan, mint a nyíregyházi oktatási integráció felszámolásáért, a szegregált iskola ismételt megnyitásáért és a szegregáció jogi akadályainak elhárításáért. Ezzel Nyíregyházának ismét felkínálta a totális térbeli és oktatási szegregáció katasztrofális koncepcióját, és
az egész országnak példát mutatott, hogyan lehet egyházi segítséggel megszabadulni a roma diákoktól.
Elvben persze a Huszár-telepen élő családoknak lehetőségük van rá, hogy állami iskolába írassák gyerekeiket, de számos kutatás bizonyítja, hogy a magas státuszú iskoláknak hatékony módszereik vannak arra, hogy még a körzetükben élő mélyszegény, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket is rosszabb iskolákba szorítsák.
A szegregáció persze jórészt csak tünete, illetve következménye a magyarországi közoktatás nemzetközi összevetésben is rendkívüli szelektivitásának, de egyben a legsúlyosabb akadálya is a kárvallottak iskolai sikerességének, továbbtanulásának. Egy százezres nagyvárosban semmi sem igazolhatja szegregált iskolák fenntartását. Az elmúlt évtizedben nemcsak Nyíregyházán, hanem Miskolcon, Kecskeméten, Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Pécsen is bezártak jó néhány szegregált iskolát. A kormány célja pedig éppen az, hogy ezt az integrációs folyamatot megfordítsa.
A kirekesztő szándék erősebb az elemi racionalitásnál: a „felzárkóztató szegregáció” mindenütt a világon nonszensz, Magyarországon pedig már ma is több mint 300 olyan oktatási feladatot ellátó hely van, ahol többségében romák tanulnak, és az oktatás jórészt ellehetetlenült. Az egyes korosztályokon belül azok aránya, akik csak alapképzettséggel hagyják el a közoktatást, még mindig 15-20 százalék között mozog (ellentétben a fejlett országokban mért ötszázalékos aránnyal). Ennek döntően az iskolahálózat jelentős részének gettósodása az oka. Sok évtizedes csökkenés után ez az arány a jövőben bizonyosan növekedésnek indul, márpedig a képzetlenek munkapiaci esélyei nálunk kirívóan rosszak.
*A szerző szociológus
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
