Inkább a brókerek

A kormány két hete hadrendbe állította a futsalos alakulatot, és kipucolta a Quaestornál parkoltatott milliárdokat. A csapat letörölte az izzadságot a homlokáról, elvégre stresszes dolog majdnem elbukni 3,8 milliárdot, de hogy megvoltak, hátradőltek. Most persze maga Lázár János is látványosan aggódik a kisemberek megtakarításai miatt, és ígéri, hogy megmentik a pénzüket.

Ez irtó kínos, egyenesen gáz. Az állam nem hagyhatja magukra az állampolgárait, csak hogy a saját bőrét mentse, ez egyszerűen nem elfogadható. Az állam ugyanis nem a szomszéd néni, aki rendszeresen a lábtörlőnkre pisilteti a kutyáját, mi meg dühöngünk. Ezt a problémát a kormánystáb maga is érezte, úgyhogy elindult a hárítás, a kamuszöveg, amelynek lényege szerint ma már a brókerek csaló gazemberek, uzsorások, és nyilván a szájuk is büdös.

Valójában a helyzet az, hogy úgy kapkodtak az elmúlt napokban, mint a kisgyerek, aki beszabadul a konyhába és eléri a gyufát. Aztán amikor meggyújtja a függönyt, hirtelen bepánikol és elkezd összevissza rohangálni. Kár, hogy az egyetlen, ami a szeme előtt lebeg, hogy emiatt nem kapja meg az estére beígért csokoládét. Nem érdekli a függöny, a szenes plafon, a mellette visító öccse. Csak az a rohadt csokoládé meglegyen.

A legkevésbé sem az a releváns kérdés ma, hogy bízhatunk-e egy brókercégben, vagy sem. Megbízhatunk, vagy le is cserélhetjük egy szimpatikusabbra, nem számít. A valódi kérdés ugyanis az, hogy hogyan bízhatnánk mindezek után a saját kormányunkban.