Lázár komoly tényezővé nőtte ki magát, de könnyen lehet, hogy ezt a leckét még tanulnia kell.
Lázár János pontosan tudja: Sáling Gergő főszerkesztő ebben az ügyben az egyetlen, aki nem mondott semmi olyat, amit bizonyítania kellene. Sálingot ráadásul korlátozhatja a szerződése is a nyilatkozatban, ráadásul a nyomásgyakorlás, az eltávolítás a legtöbbször nem úgy zajlik, hogy Lázár vagy az Origo vezére azt kiabálja a fülébe: a szállodacikk miatt ki lesz rúgva. Lázárnak azonban politikusként, aki a köztől kapja a fizetést, s a köz javára tölti be hivatalát, már a vele szemben felmerült gyanút is cáfolnia kell.
Ebben a helyzetben az ország második-harmadik legbefolyásosabb embere egy frissen megalázott, immár munkanélküli embernek akarja megmondani, mit tegyen. Egy olyan embernek, akivel szemben még nem merült fel, hogy – a Lázárénál lényegesen kisebb – befolyását nem megfelelő célokra használta volna.
Aki így nyilvánul meg egy ilyen ügyben, abból az ember simán kinézi, hogy valóban utánanyúlt a főszerkesztőnek. S ahhoz, hogy azt gondolja a választó, nem kell lézerblokkoló, Q7-es, luxushotel kétmillióért vagy trafikügy. Ez az egyetlen megnyilvánulás ékes bizonyítéka, hogy ízlés és elegancia nem számít, csak a hatalom.
Az efféle viselkedés egy alföldi kocsmában alapos indoka egy kiadós verésnek. A futballpályán azonnali piros lap, de tény, hogy a politikai játéktéren csak némi spéttel jön a büntetés: mondjuk az önkormányzati választások idején, amikor néhány képviselői, polgármesteri székbe kerülhet az ilyesfajta emlékezetes kivagyiság.
E történetben ugyanis már lényegtelen, mit – vagy mit nem – tett Lázár János. Ezt a magatartást sokkal könnyebben értik meg és utasítják el az emberek, mint azt, hogy az államtikár szerint a külföldi utazásaival kapcsolatos bírói döntés tarthatatlan.
Lázár környezetében is van olyan újságíró, aki kellően bizalmas viszonyt ápol vele ahhoz, hogy mindezt elmagyarázza neki. Egy luxushotelben vagy másutt.
