Aligha tekinthető kizárólag a csehek és a szlovákok vagy a magyarok belügyének az, hogy közjogi méltóságaik miként vélekednek az ukrajnai válságról. Egymástól eltérő megnyilvánulásaik pedig már végképp nem.
Ezt a nyilvánvaló tényt egyre inkább igazolják a külföldi visszhangok. A legnagyobb prágai és külföldi felzúdulást Milos Zeman váltotta ki azzal, hogy elfogadta Vlagyimir Putyin kebelbarátjának, az uniós országokból kitiltott Vlagyimir Jakunyinnak a meghívását a Rhodosz szigetén rendezett kirakatkonferenciára, amelyen rezzenéstelen arccal hajtogatta, hogy Ukrajnában valójában polgárháború dúl, és hisz Szergej Lavrov moszkvai külügyminiszternek, aki szerint nincsenek ott orosz katonák. Ez a konfliktus szerinte múló hőemelkedés, a világ életveszélyes rákfenéje viszont az iszlám. Ugyanekkor a cseh külügyminiszter az ENSZ közgyűlésén arról szónokolt, hogy Oroszország a Krím félsziget bekebelezésével megsértette Ukrajna területi egységét, amelyet a Moszkva által támogatott militánsok tovább veszélyeztetnek.
Kettős beszéd hallatszik Pozsonyból is, ahol Robert Fico kormányfő Orbán Viktorhoz hasonlóan az Oroszország elleni szankciók értelmetlenségéről panaszkodik, és akárcsak a magyar kormányfő, elhallgatja a Kreml felelősségét. Andrej Kiska elnök viszont azt ismételgeti, hogy a pillanatnyi gazdasági érdek semmiképpen sem lehet fontosabb az alapvető szabadságjogok és a demokrácia értékrendjének tiszteletben tartásánál.
