A világbajnoki győzelem önmagában is óriási dolog, de ha a csapat népszerű (na pláne külföldön), az jót tesz Németország imázsának, a német exportnak, és még a német befektetőket is szívesebben fogadják. Részben ez is motiválta a kancellárt és az államfőt, hogy ezúttal – a protokollnak ellentmondva – együtt utazzanak a tengerentúlra. Viccelődtek is egymással, hogy akkor most ki visz kit a kormánygéppel?
|
Joachim Löw helybeliekkel ismerkedik a Campo Bahía tábor mellett
Arnd Wiegmann / Reuters |
A rendkívül színes német csapatnak – amelyben éppúgy helyet kapott a félig tunéziai Sami Khedira, az apai oldalon ghánai Jerome Boateng, a török Mesut Özil, a Lengyelországban született Miroslav Klose vagy az ősbajor Schweinsteiger – önmagában is van egyfajta sármja. Egy nyitott, befogadó Németországot jelképez, persze főleg azok számára, akik képesek alkalmazkodni a szigorú német feltételekhez, és csapatban dolgozni.
A győzelem egy nagyon tudatos ország sikere is, amely szeretne fontosabb szerepet játszani, nagyobb befolyásra szert tenni a világpolitikában, de azt nem katonailag, hanem mindenféle más, puhább (soft) eszközökkel teszi. Ezek egyike a foci.
Mint ahogyan tudatos kampány része az is, hogy már a vébé előtt portugál üzenetekkel bombázták a német focisták a helyi sajtót, és alig győzték dicsérni az országot és a focit. Bevetették a német válogatott korábbi, brazil születésű sztárját, Cacaut is, aki megtanította a csapattagoknak a legfontosabb portugál szavakat.
Később a kapusként is mennybe menesztett Manuel Neuer és Bastian Schweinsteiger a helyi focistákkal énekelt az FC Bahia nevű futballcsapat stadionjában. A megalázó 7:1 után pedig Lukas Podolski Twitter-üzenetében portugálul vigasztalta a helyieket – amiért a legbrazilabb németnek választották.
De másképp is otthagyják a nyomukat Brazíliában. Történetesen a német válogatott volt az egyetlen, amelynek nem felelt meg a brazilok által felajánlott sok luxusszálloda közül egyik sem. Úgy döntöttek hát, hogy egy német beruházóval építtetnek maguknak egyet, de úgy, hogy a vendéglátók ezt ne úgy éljék meg, mint az arrogáns külföldiek kekeckedését. (Nem volt könnyű, panaszkodtak is az egyetlen rendőrhöz szokott helyiek a megerősített biztonsági intézkedések miatt.)
Felépítették a Campo Bahíát, a tizenötezer négyzetméteres parkban fekvő luxus-üdülőközpontot, de állításuk szerint kizárólag helyi alapanyagokat használtak, az eltávolított fákat néhány méterrel arrébb újból elültették, a környezetvédelemre maximálisan odafigyeltek. A belső dekorációra hét német és hét brazil művészt kértek meg, és nem rejtik véka alá azt sem, hogy a német–brazil együttműködés erősítésekor már a 2016-os riói olimpiára (és az ezzel kapcsolatos üzleti lehetőségekre) is gondolnak.
Pénzt is akarnak keresni persze, de az együttműködésbe belefér az is, hogy a drogkereskedelemtől szenvedő Campo Bahíán árvaházat támogatnak, és befektetnek a helyi oktatásba is. Ennél jobb imázskampány aligha kell a braziloknál.
