galéria megtekintése

Ilyen a légkör

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 02. számában
jelent meg.


Poór Csaba
Népszabadság

Emlékszem, milyen döbbenet telepedett a moszkvaiak többségére, amikor a belváros egy elegáns részén, fényes nappal, a nyílt utcán lelőtték Sztanyiszlav Markelov ügyvédet és a társaságában lévő Anasztaszija Baburovát, az ellenzéki Novaja Gazeta újságírónőjét. Borisz Nyemcov pénteki meggyilkolásáig ez volt a legutóbbi politikai hátterű gyilkosság az orosz fővárosban: a fiatal jogász emberi jogi ügyekkel, egyebek közt az orosz hadsereg csecsenföldi túlkapásaival foglalkozott, és ezzel – akár magas szinten is – sokaknak okozhatott kellemetlenségeket, míg egy ifjú nacionalista meg nem húzta a ravaszt.

2009 januárját írtuk akkor, és úgy tűnt, Oroszország már elfelejtette az 1990-es évek zűrzavaros időszakát, a rendszeres üzleti, alvilági leszámolásokat, utcai lövöldözéseket és robbantásokat, azt viszont mintha nem akarta volna tudomásul venni, hogy nemcsak a maffiaharc nem ismer se istent, se embert, hanem olykor a politikai küzdelem sem. Pedig jó néhány eset figyelmeztetett erre.

Markelovék meggyilkolásáéhoz hasonló okokból végeztek bő két évvel korábban Anna Politkovszkajával, ugyancsak a Novaja Gazeta munkatársával, de folytathatnánk aktív vagy volt parlamenti képviselőkkel a sort, amely – tartok tőle – nem zárult le Nyemcovval. Az ilyen ügyekben, ha tetteseket végül fel is tudott mutatni a vizsgálat, a megbízók kilétére szinte sohasem derült fény. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az orosz politikai elit csúcsragadozói – sőt egyenesen Putyin elnök – takarítják el az útjukban állókat.

 

Bár a politikai indíték nyilvánvalónak látszik, még Nyemcov esetében sem lehet ezt teljes meggyőződéssel állítani. Logikusan hangzik például az érvelés: a kemény szavú, ám befolyását elvesztett ellenzéki nem vetélytárs a lakosság 85 százalékának támogatását élvező elnöknek, akinek nincs szüksége arra, hogy a gyilkosság aktivizálja, esetleg meg is erősítse az ellenzéket. Ám biztos, hogy minden esetben az ésszerűséget kell keresni? Lehet, hogy valaki azt gondolta: a Kreml egyik legismertebb és legelszántabb bírálójának halála elrettenti az elégedetlenkedőket, kevesebben lesznek az amúgy is megritkult ellenzéki megmozdulásokon.

Hiszen az elmúlt hónapokban oly sokszor hangzott el orosz vezetők szájából, hogy Moszkvában nem ismétlődhet meg a Majdan. Szinte tiltásként, fenyegetésként. Nem teszik hozzá, hogy azért nem, mert nincs rá ok, jobban mennek a dolgok, mint Janukovics Ukrajnájában, mert dübörög a gazdaság, és nincs korrupció. Nem is mondhatják, mert – bár még csak módjával elégedetlenkedik – a gazdaság esésének következményeit egyre jobban, a visszaélések elleni harc eredményét pedig egyáltalán nem érzi az átlagpolgár.

Beszélnek viszont külső fenyegetésről, a külföldről támogatott civil szervezetekben idegen ügynököt, minden bírálatban jobb esetben önös érdekeket, rosszabban hazaárulást látnak. A bizalmatlanság, a gyanakvás légkörét erősítik, amikor ellenség, és nem ellenfél van, amikor harcolni, és nem vitázni kell, ebben pedig akár a politikai gyilkosság is kódolva van.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.