Ilyen sorsra jutott a két nő ügye is. Tamás Ilonka úgy távozott az élők sorából, hogy valójában a jogfosztó intézkedés következményeként hontalanná vált gömöri szülőföldjén. A magyar kormány néhány éve az emberi jogaiért bátran harcoló idős asszonyt magas állami kitüntetésben részesítette. És ezzel mosta saját kezeit. Azóta legfeljebb diplomáciai szóvirágokban foglalkozott az állampolgárságuktól megfosztott szlovákiai magyarok ügyével, aminek előmozdítását hallgatólagosan civil szervezetre hagyta.
Malina Hedviget éppen tíz éve, akkori egyetemistaként bántalmazták a dél-szlovákiai Nyitrán. Csak azért, mert magyarul telefonált. A szlovák igazságszolgáltatás pedig ahelyett, hogy elkapta volna a tetteseket, az áldozatot akarta bíróság elé juttatni. Nyilvánvalóan politikai megrendelésre, mert a nacionalista támadást az éppen hatalomra került Robert Fico minden áron el akarta tussolni a hazai, de a külföldi közvélemény előtt is. Pedig a nyomozók nem álltak lehetetlen feladat előtt, hiszen az áldozat személyleírása alapján olyan fantomkép készült, amely kísértetiesen hasonlított két helybéli szélsőséges fiatalra, akiket ki sem hallgattak. Példátlan módon, néhány nappal a történtek után még a szlovák kormányfő és a belügyminisztere is beállt a nagy manipulátorok közé. Azt szajkózták, hogy Malina Hedvig hazudik, mert ő harapdálta meg a saját ajkát, az arcán és a testén lévő sérüléseket is saját maga okozta. A legfőbb ügyész, több nyomozó és törvényszéki szakember is ugyanezt bizonygatta. Így aztán Malina Hedviget, egy évtized múltán a legkülönbözőbb zaklatások és megaláztatások után akarták bíróság elé állítani, amit az anyaországi kabinet hivatalosan még csak nem is kommentált.
Öröm a sok ürömben, hogy mindeközben a csallóközi asszony saját családjának, főleg három kisgyermekének nyugalma érdekében kérte és gyorsított eljárásban megkapta a magyar állampolgárságot, amiért viszont elismerés illeti az illetékes budapesti hatóságot. A több mint ötezer oldalt kitevő aktája a magyar Legfőbb Ügyészséghez kerülhetett. Besározódott ebben a kínos történetben a Bugár Béla vezette Híd párt is, amely a tavaszi koalíciós tárgyalásokon nem tudta elérni leendő partnereinél, hogy módosítsák végre a szlovák állampolgársági törvényt. Mindössze azt sikerült kicsikarniuk, hogy Malina Hedvig ügyét átadják a magyar hatóságoknak.
De Tamás Ilonka tragédiája, miként Malina Hedvig kálváriája is a hatalom arroganciája ellen küzdő, öntudatos polgárok jelképe lett. Ez a két nő egyszersmind több hasonló sorsú felvidéki magyar és más nemzetiségű ember példaképévé vált. Ők ketten kiállásukkal azt is hirdetik, hogy Orbán Viktor és Robert Fico saját hatalmának bebetonozása érdekében egy időre összeszűrte a levet főleg a migránspolitikában és Brüsszel állandó ostorozásában, ám ettől csak a két miniszterelnöknek viszonya fényesedhet ideig-óráig, ám a szomszédkapcsolataink korántsem kiválóak.
Azok csak akkor juthatnak a mindannyiunk által óhajtott szintre, ha a budapesti kabinet nemcsak felvidéki kegyenceit pátyolgatja, hanem határozott lépésekkel kiáll az itteni nemzetrészért.
