Könnyű volna az egészet elintézni azzal, hogy Falus Ferenc rosszul működött. Ennél a helyzetnél lassan tényleg jobb lett volna egy választási bojkott, amely szintén rosszul működött volna. Ahogy minden rosszul is működött, s ez nem pusztán egy rosszul választott ellenzéki jelölt hibája: a kialakuló rendszer szimptómáit hangyaként gyűjtögető sokaság rendszerváltó reményei nem csupán Falus Ferenc miatt fogyatkoztak meg, és hiú ábránd azt hinni, hogy Bokros Lajos lesz az, aki föltornázza majd a napot az égre. Nincs újult erő, csak a szokásos „egymás mellé állós” fogadkozás különböző fajsúlyú botrányok hullámain.
 |
| Bokros Lajos a 2013. október 23-i ellenzéki tüntetés szónokaként Kurucz Árpád / Népszabadság |
Előre lehetett látni, hogy a változó sebességgel való távolodás a még ki sem alakult demokráciától korántsem ütközik olyan ellenállásba, amely a kormányzati hatalmat visszarettentené. Nehéz pontos kalkulációt készíteni arról, hogy a baloldali ellenzék mennyiben szántotta be önmagát, és mit tettek ezért Orbánék. Már csak azért is nehéz, mert az MSZP felhígulása és morális bomlása már jóval korábban megfigyelhető volt, ennek Horn Gyula óta senki sem volt képes útját állni. Gyurcsány Ferenc és csapata bírálható azért, mert kivált, de ki kellett válnia, mert belül minden út elzáródott politikája elől. Bajnai Gordon visszatértét bármilyen formáció élén a kormányellenes erők többsége epedve várta, indokolt, hogy érkezett. Mindennek így kellett történnie.
