Így adná vissza ő

Mert aranyból van az a lovagkereszt, abból a híres körmöci aranyból, amelynek már ötszáz éve csodájára járt ez a szennyes Európa, és ezt az aranyat én a magyar szívemben hordtam, és a magyar véremmel tápláltam az én arany keresztemet, és ti azt mégis el akarjátok venni tőlem, mint anyától a magzatát, mint Atyától a Fiút.

És én odaadom most nektek. Visszadobom nektek, ti bűzlő végtermékek, mert én szeretem a hazát, és úgy szeretem, ahogyan ti soha nem fogjátok szeretni. Meghozom a hazámért ezt a lovagi áldozatot, de az én keresztemmel ti nem lesztek boldogok.

Ezt megígérem, ti ezerszer átkozottak, kiket elátkozott már a jó Vajda János is, akit ti nem ismertek, akin ti csak röhögtök, mert ti mindenen röhögtök, ami szép, ami nemes, ami magyar. De én még itt vagyok, és én még olvasom a jó Vajda Jánost, és alighanem én olvasom őt már csak egyedül. És azért olvasom, mert ő is üzent nektek, ti sírokon élő hiénák, ti koporsónak éhes férgei, a szabadság futó vadjainak szívtelen üldöző vérebei...

Nem könyörgök már nektek ezután, a kérelem nem fog tirajtatok... Átokra hívom föl anyátokat, a hazát, akit ti elárultatok!... Ezt írta a jó Vajda János, és bizony rátok gondolt közben, ti gazemberek. És azt is megírta ám a derék Vajda János, hogy e hon csak tetszhalott, mert a méreg nem jól kevertetett, de nem holt ő meg, fel fog támadni még, de sírjában is jól felismert titeket, amikor éhesen odarohantatok utolsó ékeit elorzani... De jaj nektek! A gyalázat kevés... Megtorlásul vér fog patakzani!... Ezt nem én írtam, hanem a derék Vajda János, akinek a szép magyar fejéről ti még a babérkoszorút is lerángatnátok, ha megtudnátok, hogy mellém állott ő ebben a küzdelmes, magyar harcban a lovagkeresztemért. Az életért, a szépségért, a napsugárért, amelyet e drága haza egyelőre tirátok is pazarol.

Ez szép befejezés volna, ti senkik! Méltó befejezés volna a jó Vajda Jánosunk soraival, de pár száz karakter hiányzik még a cikkből, ezért még én is üzenek nektek végül, üzenek egy utolsót: jól vigyázzatok, ti hazátlan és gyökértelen bitangok! Jól vigyázzatok, mert ha a lovagkeresztemet vissza is adtam, megígérem, ti orgoványi élőhalottak: akárki kéri közületek, az adószámomat és a számlaszámomat soha nem fogom visszaadni nektek!