galéria megtekintése

Igény lenne, esély kevés

1 komment


Tamás Ervin

A kis pártok nagy előnye, hogy nem kell állandóan azon morfondírozniuk, mit mondjanak, hová álljanak, nem kell a tömegek kegyét keresniük, populista csapdákba esniük, lódítani, csúsztatni, meg legalább valamekkora felelősséget vállalniuk döntéseikért – szabadon, megalkuvások nélkül képviselhetnek eszményt, normát, lehetnek következetesek a javak elosztásában, a múlt értelmezésében, a jelen kordában tartásában, álláspontok, nemzedékek kibékítésében.

Csakhogy a kis párt nagy akar lenni. Másutt számos példa akad a kiugrásra – a társadalom szomjazik az újra, azokra, akiknek tettei nem fordultak még szembe igéikkel. A növekedés idehaza mégis korlátokba ütközik. Különösen akkor, ha nem „puhulnak”, ha nem vállalják a voksvadász kiüresedést. A Jobbik mostani helykeresése is arról tanúskodik, hogy vezetője úgy ítélte meg: pályamódosítás szükséges ahhoz, hogy áttörjék a maguk építette karantén falait. Koalícióképességük valószínűleg megnő, de ha alaposan elemzik a rendszerváltás óta eltelt időszak történetét, nem biztos, hogy fűlik erre a foguk. Egyedül kormányra aligha léphetnek, koalíció­képességük nőhet a Fidesz felé, ha úgy alakul. Az LMP sorsa viszont azt jelzi, hogy az egyenlő távolság elve könnyen csődöt mondhat, különösen egy betegesen kettévált országban. Így járt az LMP-ből lemorzsolódott két szervezet, holott egymástól eltérő profiljuk akár alkalmassá tehette volna mindkettőt a megerősödésre.

Ha azt állítjuk, hogy a hazai koalíciók rossz emlékeket idéznek az addig önálló pártok számára, hát a korábbi szövetségkötések sem adnak túl sok okot a derűlátásra – az összefogás, mint szó is kiment a divatból. (Utólag nehéz megállapítani, hogy a lendülettel induló Bajnai-alakulatot nem az LMP általi kikosarazás tolta-e végképp vakvágányra.) Komoly választói bázissal, infrastruktúrával bíró pártok lecsúszását láthattuk, berobbanást, igazi gyűjtőpárttá válást azonban egyelőre csak Orbán tudott produkálni. Ha Torgyán József jellemzésére még emlékszik valaki a Fideszről, mint „üzenetrögzítős” alakulatról, azt tudja igazán értékelni a változást.

 

Rengeteg reménykeltő szervezetet spontán mód megevett a korábbi választói rendszer, az új pedig már készakarva kreált eleve vesztésre ítélt morzsapártokat, még ha néhányukat a kampányban, homályos módon még segített is a legerősebb. Tény, hogy e pillanatban a Jobbik mutatkozik a hatalomra némiképp veszélyes erőnek, s azt is látni, hogy ha alternatív erő építésében nem is, a rezsim megdöntésében, közös akciókban találhatna alkalmi partnert. Az LMP és a belőle kiválók újra együtt talán értékelhető csapat lehetnének, de nehezen hihető, hogy ismét egymásra találnának, hiszen ahhoz a múlton kívül sokféle nézeten, ambíción kéne fölülemelkedniük. A szocialisták következő „vasárnapi ebédje” viszont most még gyomrot próbáló fogásokkal teli. A kisebb pártok számára pedig a mérleg nyelve szerep helyett a megmaradás a cél, holott hiányuk fájóbb volna, mint sokan gondolnák.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.