Természetesen mindenki politikai szimpátiája szerint értelmezi azt, ami a bécsi Burgtheater vendégjátéka után történt a Nemzeti Színházban. Az eset valóban szokatlan. Olyan előfordul, ha nem is túl gyakran, hogy a színészek előadás végeztével, taps közben megszólítják a nézőket, ám többnyire saját ügyükben teszik. Soron lévő igazgatóváltás alkalmából vagy súlyos anyagi helyzetük miatt. Vendégjáték során egy idegen állam belpolitikai helyzetéről véleményt nyilvánítani azonban végképp szokatlan, és akkor is udvariatlanságnak kell tartanunk, ha a vélemény tartalmával történetesen egyet tudunk érteni.
Tavaly a Burgtheater akkori igazgatója nem kívánt az itteni MITEM-en részt venni a Nemzetiben korábban történt igazgatóváltás körülményei miatt. A Burgtheater mostani vezetése vállalta a vendégjátékot, ám a művészek nem óhajtottak szerepelni az előadást követő közönségtalálkozón. Hogy mi történt és történik a bécsi színházban, azt nem szeretném találgatni, így azt sem, hogy a bécsi színészeknek ez a pesti üzenete mennyiben szólt nekünk és mennyiben a saját igazgatóságuknak.
Amit igazán fontosnak gondolok az esettel kapcsolatban, az a politika jelenléte a színházban. Nem kérdéses, hogy a színház a nyilvánosság egyik fontos fóruma, így az előadásokon belül politizálhat, sőt politizálnia is kell. Ízlés dolga, hogy milyen módon és mértékben. Más kérdés, hogy a színházi életben is jelen legyen-e a politika, olyan következményekkel, mint amilyenek most a POSZT körül alakultak ki. Könnyű erre nemmel felelni, csak hát ettől még a politikusok döntik el, hogy ki legyen a színigazgató, és mennyi legyen a színház támogatása. Erős szakmai összefogással talán még így is távol tartható lenne a közvetlen politikai befolyás.
