galéria megtekintése

Húsz év múlva

4 komment


Vári György

Húsz éve követték el a modern Izrael történetének legfelfoghatatlanabb politikai gyilkosságát: Jichak Rabin, a háborús hősből békéért dolgozó államférfivá vált miniszterelnök életét egy zsidó szélsőséges lövései oltották ki, amikor épp egy békegyűlésről távozott.

A nem egészen ötvenéves zsidó állam vezetőjének zsidó merénylő oltotta ki az életét. Akkoriban, amikor az elszántabbak még őszintén hittek a béke esélyében, úgy tűnt, hogy ez olyan mélypont, ahonnan már csak felfelé vezethet út. Épp fordítva történt: ma a béke beláthatatlanul messzi, lényegében elgondolhatatlan perspektívának tűnik.

Gázában – a felfoghatatlan nyomorúsággal és kiszolgáltatottsággal karöltve – évek óta terroristák irányítanak, Ciszjordániában hivatalosan Arafat utóda, Abu Mazen, a valóságban a jóisten sem tudja ki, Izraelben jó ideje az egyetlen igazán erős politikai szereplőnek, Benjamin Netanjahunak a szélsőjobboldalt is rendre integráló koalí­ciója. Két, sok tekintetben nagyon más helyzetben lévő, de egyként a végletekig kifáradt, csalódott, dühös és elkeseredett társadalom retteg egymástól Izraelben, a területeken és Gázában. Egyre aktívabbak Rabin merénylőjének követői és eszmetársai, akik a világi, cionista állam elpusztítására törnek, hogy egy zsidó teokráciával válthassák fel.

 

A gyilkos és testvére, aki részt vett Rabin megölésében, nem bánt meg semmit. Büszkék arra, amit tettek, ma is boldogan meghalnának és ölnének meggyőződésükért. Mindenre elszánt őrültek értenek velük egyet, akik saját államuk ellen harcoló zsidó fundamentalistákként egyre nagyobb kihívást jelentenek már most is az ottani belbiztonság munkatársainak. Vannak közöttük nem kevesen, akik szinte gyerekek még, éppen úgy, mint azok, akik idegeneket késelnek halálra az utcákon, csak azért, mert áldozataik vélhetőleg zsidók, és nem bánják még a tettüket követő szinte biztos halált sem.

Nem látszik a jövő, és nemcsak a palesztinok, hanem a zsidók számára sem, hiába lehetnek amúgy sok mindenre büszkék, hiába a high-tech és start­up társadalom egyébként helytálló önvigasztalása. Ezen a vidéken jelenleg nem lehet élni: nem lehet mindennap rettegni attól, mintegy rutinszerűen, hazaér-e a gyereked az iskolából, hullanak-e rakéták a házadra, elpusztul-e mindened és mindenkid a válaszcsapásokban. De az, hogy nem lehet így élni, nem ad okot már semmilyen reménykedésre: semmi nem utal rá, hogy van kiút, csak a félelem és a gyűlölet növekszik.

Akármilyen elviselhetetlenül fájdalmas beismerni, nem tehetünk mást: jelenleg nagyon úgy látszik, hogy annak a kivételes embernek, akire ezen a kilátástalan évfordulón emlékezünk, Jichak Rabinnak teljesen, tökéletesen hiába kellett azon a 20 évvel ezelőtti borzalmas napon meghalnia.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.