A Jobbik radikális pártnak hívja magát. Ezt az önmegjelölést bizonyos kérdésekben akár el is fogadhatjuk, de a választók tisztában vannak a jelző mögé rejtett valósággal. A Jobbik egy antiszemita, cigányellenes, rasszista, hungarista képződmény erőszakos csoportokkal telített holdudvarral. A különböző „gárdák”, az SA-éra emlékeztető szavak és tettek szétválaszthatatlanul rátapadnak a Jobbikra. Vona Gábor nagyra értékelte a különböző egyenruhás seregek jelentőségét, és a mai napig is fontosnak tartja a velük való szoros együttműködést.
Rejtély, hogy a hungarista maszlagot nemzeti üggyé emelni kívánó Vona miért gondolja, hogy a választók a Novák–Apáti–Szávay triónál kevésbé tartják radikálisnak és elfogadhatatlannak a televízió 2006-os ostromát vezénylő Toroczkai Lászlót, akit Vona felkért, hogy induljon az alelnöki posztért, vagy Vona másik kebelbarátját, Tyirityán Zsoltot, aki egy izraeliekkel való esetleges konfliktus kapcsán azt kérdezte, hogy „bennünk lesz-e annyi, hogy le merjünk lőni egy rohadt, tetves zsidót”? Ez vajon nem Vona Gábor hangja? Hiszen a marionettek a gazda hangján beszélnek.
Amit a Jobbik elnöke a néppártosodás akadályának tart, az maga a párt szellemisége, erőssége, az tartja össze a szavazóit. Ha a párt kérlelhetetlen rasszizmusa, antiszemitizmusa, cigánygyűlölete valami csoda folytán eltűnne, a párt a választói felének búcsút mondhatna. Amikor Kulcsár Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője leköpte a magyar holokauszt áldozataira emlékeztető fémcipőt a Duna partján, vagy azt mondta, „van rá esély, hogy valamelyik biboldó-bérenc frakció kezdeményezni fogja, hogy felállva emlékezzen a Ház a kamukauszt állítólagos áldozataira”, akkor nem egy a tisztességtől és valóságtól elrugaszkodott ember egyéni akcióját láttuk, hanem a párt valóságos és nem is nagyon titkolt szelleme nyilatkozott meg. A fent sorolt tulajdonságok nélkül nincs Jobbik.
Természetesen a civilizáció útján haladó pártokban is lehet egy-két megtévedt lélek, aki kilóg a sorból. Ez önmagában még nem akadályozná meg a párt terjeszkedését. De a Jobbik nem ilyen. A történelemhamisítást, az antiszemitizmust ez a párt a legmagasabb szinten gyakorolja. A Jobbik képviselője zsidó képviselőket akar listáztatni a parlamentben. Gyöngyösi Márton, a párt országgyűlési képviselője és a parlament külügyi bizottságának alelnöke (tehát a Jobbik kvázi árnyék-külügyminisztere) szerint kérdéses, hogy valóban annyi magyarországi zsidót öltek meg vagy deportáltak a holokauszt idején, mint amennyit a történészek állítanak, és Izrael palesztin politikája „azonos a fajgyűlöleten alapuló náci rendszerrel”. Na és persze az izraeli zsidók gyarmatosítanak is. A tiszaeszlári ártatlan zsidók elleni szégyenletes per kapcsán Baráth Zsolt volt jobbikos országgyűlési képviselő megjegyezte, hogy a bíró csak külső nyomásra volt kénytelen felmentő ítéletet hozni.
Más tényezők is a néppártosodási kísérlet kudarca felé mutatnak. A párt választói három csoportba sorolhatók. Az egyik a régi kipróbált, részben volt MIÉP-es antiszemita, rasszista társaság. A második csoportot azok a választók alkotják, akik jelentős számú cigány lakosság közelében élnek, és a bűnözést nagyrészt a romáknak tulajdonítják. A rendőrség munkáját elégtelennek ítélik, és ezért szavaznak a romák ellen kemény fellépést ígérő Jobbikra. A harmadik csoportot a rendszerváltás vesztesei alkotják. Lecsúszott középosztálybeliek, munka nélküli fiatalok és a reménytelenséggel küzdő baloldali vagy éppen konzervatív beállítottságú emberek, akik nem hisznek a hagyományos pártok eredményességében. Őket helytelen lenne szélsőjobboldaliként vagy nyilasszimpatizánsként megbélyegezni, ők egyszerűen ahhoz a csoporthoz csapódnak, amely valamilyen rövid távú felemelkedést ígér nekik.
Ami a fent említett első és második társaságot illeti, nem lesz rövid távon több rasszista és antiszemita, tehát ezek a csoportok nem fognak gyarapodni. Ami a harmadik csoportosulást illeti, ahogy az ország gyarapodik, ahogy új munkahelyek keletkeznek a versenyszférában és a közfoglalkoztatásban, úgy szűkül ez a tábor. Akkor pedig mi lenne a választótábor bővülésének a forrása?
Vona Gábor sem a fenti csoportok felduzzasztásában reménykedik, hanem a Jobbik pozícióját helytelenül felmérve a jobboldali szavazók és a jobboldalhoz húzó, eddig nem szavazók átcsábításától remél jobb eredményt. A kísérlet nem fog sikerre vezetni. Nagyobb esélye van annak, hogy a Jobbik néppárt helyett törpepárt lesz. A jobboldali szavazók legtöbbjének a Fidesz–KDNP pártszövetség megfelelőnek tűnik. Ráadásul a Jobbik nem is egy jobboldali párt. Hagyományosan mind a konzervatív, mind a jobboldali pártok a judeo-keresztény erkölcsi kódex betartását hirdetik, és az elesettek vagy a kisebbségek iránti keresztény tanítás nem a Jobbik kenyere. Amikor a Jobbik a keresztény erkölcsről beszél, akkor a judeo szó mindig ki is marad. Valószínűtlen, hogy az Orbán-kormány hívei erre az álruhába öltözött pártra szavaznának. A baloldal szavazói közül pedig, akik elkeseredésükben a Jobbik felé mozdíthatók voltak, már rég az ő táborukban vannak, a balliberális pártok szavazóinak hirtelen eszmeváltására nem lehet számítani.
Véleményem szerint a Jobbik most van hatalma csúcsán. Az extrém gondolatokat megfogalmazó, kormányképtelen párt az ún. radikálisok kiközösítésével meggyöngíti legbiztosabb bástyáját anélkül, hogy ezzel nyerne valamit. Törpepártból középpárt, középpártból törpepárt. Ez a Jobbik történetének az íve.
