2000-ben teljes politikai és szakmai konszenzussal fogadták el a drogstratégiát. Ennek jegyében jött létre az NDI, politikailag vegyes, de kiváló szakembergárdával. A drogstratégia Orbán bukása után is érvényben maradt és kibontakozott. Az NDI-ben folyó nagyszabású kutatások révén megsokszorozódott és elmélyült a tudásunk a drogvalóságról, a drogprevenció fölfejlődött. 2000-ben még csak az iskolák 20-25%-át, 2009-ben már 90%-át elérte. Megszerveződtek a tűcsereprogramok, nagyot léptünk előre az ártalomcsökkentésben. Az ellátórendszer a fejlesztések ellenére is szűkösnek bizonyult, jelentős részben azért, mert a Fidesz által erőszakolt ostoba kriminalizációs politika miatt rengeteg alkalmi marihuánafogyasztó kényszerült be a rendszerbe, akiknek semmi bajuk nem volt, csak nem kerülhették el másképp a büntetést.
2008-ban elfogadtak még egy szakmailag kiváló drogstratégiát, aztán Orbán Viktor visszatért a hatalomba, és mindennek vége lett. A drogstratégiát eldobta, 2013-ig tartott, míg kidolgoztatta a sajátját, ami leginkább abban különbözött az előzőtől, hogy nem gondolták komolyan. Máig sincs hozzá cselekvési terv, se forrás. Kocsis Máté teljes kormányzati szimpátia mellett verte szét azt az ártalomcsökkentő rendszert, amelynek elementáris fontosságát hangsúlyozza a hatályos drogstratégia.
2010 után az NDI-t lefokozták, szakmailag kiherélték, a kidolgozott fejlesztési projekteket, módszertani segédleteket kidobták, a kutatásokat szinte teljesen beszüntették, ezért ma igazából senkinek sincs hiteles képe a drogvalóságról. A területre szánt pénzt drasztikusan lecsökkentették, a szakembergárda leolvadt, az ellátórendszer sokkal kevesebb drogost tud fogadni, mint ahányan be szeretnének kerülni, a pályázatok eltűntek, az iskolák többségében már nincs prevenció, még a szabaduló és nem kis részben drogfogyasztó rabokat is HIV- és hepatitisteszt nélkül engedik el. Azzal a meghatározó fordulattal pedig, ami 2010 óta, a dizájnerdrogok megjelenésével lezajlott, vagyis a magyar drogvalóság legjelentősebb, legdinamikusabb és a fiatalokra nézve (is) legveszélyesebb tényezőjével a világon semmit nem tudnak kezdeni. És nincs is jele, hogy akarnának.
