galéria megtekintése

Hóman becsülete

Az írás a Népszabadság
2015. 03. 07. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Hóman Bálintot a bíróság pénteken rehabilitálta. „Hóman Bálintot az élet már rehabilitálta” – írta a Magyar Nemzet publicistája tizennégy éve, Hóman dísztemetésének alkalmából, melyen részt vett számos potentát, többek között az akkori Orbán-kormány igazságügyminisztere, Dávid Ibolya.

Nos, Hóman Bálintot a bíróság rehabilitálhatja, az élet soha. Tudniillik sokkal többet tett ő honfitársai haláláért, mint életéért. Holott nem erre szánta őt az élet. Kiváló adottságokkal megáldott ember volt, már egészen fiatalon bizonyította kiemelkedő történészi kvalitásait. Sok értékes tulajdonsággal rendelkezett, kiváló eszű, hatalmas műveltségű, érzékeny és érzelmes férfiú volt, egy charmeur. Könnyű volt őt kedvelni, és kedvelték is mindenféle – például liberális – körökben.

Az volt a végzete, hogy egy nemzetileg és kulturálisan homogén, minden idegen elemtől megtisztult, keresztény Magyarország képzetének rabja volt. Azt követve jutott el a legszörnyűbb haláltermelés legkitartóbb támogatói közé. Hiába asszimilálódtak oly sikeresen német ősei, nála konzekvensebben kevesen tagadták az asszimiláció lehetőségét. Szükségesnek tartotta rutének, románok, szerbek, szlovákok, németek és persze a zsidók kitelepítését. A zsidóság „beolvadását a magyar társadalom széles rétegeinek ösztönös elzárkózása mellett, erős faji öntudata és a magyarságtól idegen erkölcsisége és szellemisége akadályozta meg… A magyarság… nem kívánja magába olvasztani, inkább kirekeszti nemzeti életéből az oda idegen testként beékelődő zsidóságot.”

 

Ez volt a véleménye. A nácizmusról meg az, hogy a magyarhoz ugyan nem illik, de a németnek jó. A német meg nekünk jó. A mi szeretett, dolgos svábjainkat örömmel átadjuk a németség egybegyűjtésén fáradozó Hitlernek. Azt gondolta, Hitler, és csak ő, létrehozhatja az idegenmentes és trianoni csonkaságából visszakerekített Magyarországot. Ez pedig számára minden erkölcsi parancsnál és akárhány halálnál fontosabb volt. Mindenkivel szembeszállt, aki a pusztulásba rohanó náci birodalommal szakítani akart, és a nyilasokkal bezárólag a legutolsó pillanatig mindenki mellé odaállt, aki kitartott Hitler mellett.

A kitartás sok százezer katona és polgár halálát jelentette. Ez a nagyon okos ember nagyon hülyének tettette vagy torzította magát. Megkapta az auschwitzi jegyzőkönyveket. És azt jegyezte rájuk a saját kezével, hogy „nyilván a háború utáni németellenes propaganda számára készült”. Mentett egyeseket, miközben támogatta, amitől mentette őket. Tudta, hogy életet ment, tehát tudta, hogy tömeghalált támogat.

Hómant 1946-ban elsősorban a hadüzenet 1941-es megszavazásáért ítélték életfogytiglanra, és a borzalmas börtönviszonyok és bánásmód miatt halt meg öt évvel később. Ezt az ítéletet nem nehéz kikezdeni, mert a hadüzenet nem háborús bűntett. De a bíróság csak egy ítéletről mondhat véleményt. Nem egy emberről. A rehabilitáció kormánypárti protagonistái viszont az idegenmentes, homogén Magyarország végzetes célkitűzésével együtt „Hóman becsületét” óhajtják visszaállítani. Azt azonban sajnos csak a náci birodalom, Hitler, a nyilasok és a tömeggyilkosok becsületével együtt lehet.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.