Néhány volt főnököm, kollégám és barátom, Antall József egykori munkatársai (többek között Marinovich Endre, Martonyi János, Entz Géza, Jeszenszky Géza, Bod Péter Ákos, Kónya Imre, Kodolányi Gyula, Granasztói György, Tar Pál, Boross Péter) a minap nyílt levélben tiltakozott Bogár László, Tőkéczki László és Fricz Tamás köztévében megfogalmazott állításai ellen, miszerint az MDF vezette kormány idején a magyar nemzeti vagyont „elherdálták”, amiért a „naiv vagy befolyásolható” Antall a felelős.
Tizenkét egykori és mai vezető köztisztviselő és közszereplő azért tiltakozik, mert három olyan ember mondott már nem először valami orbitális hazugságot, aki évtizedek óta abból él, hogy egyrészt az Orbán-rendszert építi, másrészt összeesküvés-elméleteket gyárt a Nyugat, a liberális demokrácia, a piacgazdaság és a zsidók ellen. Ez a triumvirátus olyan médiumok ünnepelt szereplője, amelyeket büszkén hallgat és olvas rendszeresen a miniszterelnök, a kormánykoalíció meghatározó vezetői és szavazótábora. Bogár, Tőkéczki és Fricz számára a NER építése egyenlő a demokrácia, a Nyugat és a piacgazdaság elleni váteszi harccal.
Szomorú tény, hogy az aláírók többsége is jelentős mértékben járult hozzá az orbáni illiberális uralom kiépítéséhez. Boross Péter minősíthetetlen kijelentéseit most nem említem, annál inkább fáj Martonyi kormánytagsága, Marinovich Bandi Veritas Intézetben vállalt szerepe, Kodolányi Gyuszi megalkuvása és a többiek eddigi csöndje. Ezek a jobb sorsra érdemes urak csak most, három zavaros elméjű és lelkű egyén hosszú ámokfutása és Orbán gyalázatos ötéves regnálása után ragadnak billentyűzetet, ám cinkosként sunnyogtak, amikor Bogárék és tartóik a morális szakadék szélére sodorták hazánkat.
Hol voltatok eddig, barátaim?