1. Az embert kellene a középpontba helyezni – a korábbiakkal szemben: nem a szólamok szintjén. Látványos létesítmények további építése helyett az emberek életkörülményein kellene alapvetően javítani. Ilyen illetményrendszer és szegénység mellett elképesztő luxus és hiba pénzünket a lakosság létfeltételeinek javítása helyett további, nem elsőrendű fontosságú beruházásokra, stadionok építésére, új tévécsatornák létrehozására, minisztériumok, köztük a Miniszterelnöki Hivatal Budára költöztetésére fordítani. Nem lehet csodálkozni azon, hogy visszatetszést szült a felcsúti beruházások fűthető edzőpályákkal történő bővítése. Én a „Puskás" időszakban tagja voltam egy NB I-es csapat 18-as keretének, akkor nem volt semmiféle luxus, a labdarúgásunk mégis mintha magasabb színvonalon mozgott volna. Csökkenteni kellene a szerencsétlen Orbán–Simicska-háború hevességét, mivel részben ennek költségei is a lakosságot terhelik. Örvendetes, hogy hosszú évek után idén végre sor kerül az egyetemi oktatók 15 százalékos béremelésére, félek azonban attól, hogy ez már csaknem az utolsó pillanat után történt. A fiatal oktatók-kutatók helyzetén a 15 százalékos béremelés nem sokat javít, és aligha tartja vissza a külföldi munkavállalástól azokat, akik már e mellett döntöttek. Sajnos a tehetséges fiatalok jelentős része már nem az egyetemi széférában keresi a boldogulását, és ha ez a tendencia folytatódik, rövidesen nyugdíjasok és másodosztályú oktatók fogják képezni, tanítani a jövő generációját. Nem tudom, tisztában van-e a kormányfő az egészségügyben dolgozók bérviszonyaival és munkakörülményeivel, noha nap mint nap felhívják erre a figyelmet a változást akaró orvosok és ápolók. Felmérte-e, milyen következményekkel jár, ha a gyógyítók tömegével külföldön keresik a megélhetésüket? Eddig 4000 orvos hagyta el hazánkat!
2. Tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk gazdagok. Elszomorító, hogy az országok versenyképességi rangsorában három hellyel visszacsúsztunk, és már csak a 63. helyet foglaljuk el. Az elmúlt két és fél évtizedben alig történt valami, ami megalapozta volna technológiai fejlődésünket. E nélkül azonban hiú remény és önámítás felzárkózásról beszélni. Vagy talán továbbra is gazdag országok zseniális összeszerelői akarunk maradni? És ha pár év múlva Németország autógyárai az országukba emigrált több százezres tömegből toboroznak gépkocsik összeszerelésére alkalmas munkaerőt, akkor mi itt mit fogunk összerakni? Azon is érdemes lenne elmélkedni, hogyan pótoljuk az EU-tól kapott nem jelentéktelen pénzügyi támogatás jövőbeni csökkenését.
3. Soha az életben nem leszünk képesek felzárkózni, javítani az életkörülményeinken, ha pénzeszközeink jelentős részét nem a tudás megszerzésébe, az oktatásba-kutatásba, a kutatás-fejlesztés (K + F) támogatásába fektetjük. Nekünk nem kell feltalálni a spanyolviaszt, meg kell nézni, mit tettek, tesznek a fejlett, gazdag országok, és hogyan jöttek fel drámai gyorsasággal a mélyből különböző országok, például Finnország és Dél-Korea. Az új stadionok mellett még a Magyar Nemzeti Bank is költhet további százmilliárdokat „új szellemű közgazdászképzésre", pénzérmék, értékes festmények, kastélyok megvásárlására, de ezzel aligha járul hozzá a lakosság életkörülményeinek javításához, az ország felzárkózásához, és aligha fékezi további százezrek külföldre vándorlását.
4. A fiatalok, képzett szakemberek külföldi munkavállalását az ország szempontjából katasztrofálisnak tekintem. Ha az 1956-os forradalom után, majd később, a puhuló diktatúrában a most felnőtté vált generáció felmenői nem ezt az utat választották, mert úgy érezték, hogy itthon kell maradniuk, akkor gyermekeik, unokáik sem hagyhatják el hazánkat. Nem külföldön, hanem itthon kell megvívnunk a csatákat. Ha minden épkézláb ember itt hagyja az országot, akkor hazánk rövidesen öregek otthonává válik. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy a kreatív és szorgalmas magyar nép csak ennyire lenne képes. Rá kell vennünk a regnáló politikusokat a hatékonyabb, demokratikusabb országvezetésre. Kell ennél szebb és nemesebb feladat?
5. Elismerem, hogy a miniszterelnök kiváló adottságokkal rendelkezik a hatalom megszerzésében és megtartásában. Tartok viszont attól, hogy az EU tagállamaival folytatott csatározások teljesen elvonták figyelmét az itthoni gondoktól. Kevéssé ismeri a hazai bérhelyzetet, nincs tisztában az oktatás, a kutatás jelentőségével és az ország fejlődésében játszott szerepével. Az is igaz, hogy amikor egy kormánynak nagy a támogatottsága, és a társadalom is nyugodtnak látszik, könnyen elkényelmesedhetnek a kormánypolitikusok.
Nem tudok szabadulni a gondolattól: lehet, hogy a társadalom viselkedése számos vonatkozásban hasonlít az általunk pár évtizeddel ezelőtt vizsgált robbanóanyagéhoz? Hosszú időn keresztül semmi jele nem volt bármiféle reakciónak, amikor hirtelen kialakult a tablettában a „hot spot", a forró pont, mely pillanatokon belül az anyag robbanásához vezetett jókora pusztítást végezve a laboratóriumban. A teremtő óvjon meg bennünket attól, hogy a közhangulat egyszer csak túlhevüljön az országban.
Solymosi Frigyes
akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
