Nyitott kérdés: mit kezd a győztes Fidesz (+KDNP) hatalmának meghosszabbításával, és a vesztes pártok tesznek-e bármit a hatékonyabb ellenzéki munka megteremtésére. Egy demokratikus berendezkedésű országban nemcsak eredményesen vagy kevésbé hatékonyan működő kormányra, hanem aktívan és okosan ténykedő ellenzékre is szükség van. Valójában nem sokat tudunk a kormány programjáról. Az a kijelentés, hogy tovább folytatják az elmúlt négy év politizálását, engem bizonytalanságban tart. Konzervatív értelmiségiként hinni szeretném, hogy a megújuló kormánypolitika számos vonatkozásban különbözik az előző négyévitől, és semmiképpen sem akarják megismételni a fent jelzett különlegességeket. Hinni szeretném, hogy a Nyugat- és az EU-ellenes szabadságharcunkat is befejezzük. Hinni szeretném, hogy a reformokat, az új intézkedéseket itthon és az EU-ban is nem harccal, hanem okos, diplomatikus tárgyalásokkal próbáljuk elérni. Abból ugyanis az égvilágon semmi előnyünk nem származik, hogy velünk foglalkozzék, gúnyolódjék a nyugati sajtó. Ellentmondásosnak tartom, hogy míg az egyik pillanatban a jobboldal képviselői önállóságunkat féltik az EU-tól, azon szomorkodnak, hogy az EU beleszól például az általuk nem kedvelt idősebb bírók nyugdíjazásába, rosszallja a pálinkafőzés adójának elengedését (micsoda borzalom!), a következő pillanatban pedig azt fájlalják, hogy késik a több százmilliárd átutalása az EU-tól. Nehezményezik, hogy az Európai Unió vezető tisztségviselői nem akarják tudomásul venni, hogy mi minden területen ragaszkodunk teljes függetlenségünkhöz, az önálló döntés lehetőségéhez, függetlenül attól, hogy az összhangban van az EU alapértékeivel, szabályaival, vagy nem. Az EU elégedjen meg azzal, hogy elfogadjuk a tőle jövő, hazánk számára hatalmas pénzügyi támogatást. Ha ebbe nem törődik bele, akkor jelképesen forradalmat indítunk ellene, vagy kilépünk az unióból. És akkor majd meglátja, mi lesz vele nélkülünk! A leghazafiasabb (?) párt, a Jobbik képviselője a közvélemény befolyásolása érdekében már elkezdte az EU-zászlók égetését. Csak azt nem tudom, hogy ezt a ténykedését az EU-parlamentben is folytatni kívánja-e? Szerényebben, meggondoltabban, tisztelt politikusok!
Abban is reménykedem, hogy az eddig gyakorlatilag hallgató jobboldali értelmiség is megszólal: nemcsak szűk baráti körben mondja el javító szándékú észrevételeit, hanem a nagy nyilvánosság előtt is.
Kívánatos lenne, ha mindkét politikai oldal változtatna a megszólalások, a kritikák hangnemén. Demokráciában nem szabad, nem illik az ellenfelet, a másképpen gondolkozókat ellenségnek tekinteni, hazafiatlansággal vádolni. Nem fogad ható el, hogy mindazok, akik más politikai nézeteket vallanak, más pártokat támogatnak, már hazaárulóknak, idegen érdekeket szolgálóknak minősülnek. Ha valaki nem ért egyet a kormányfő és miniszterei kijelentéseivel, nem kell azonnal kutatgatni, vajon tagja volt-e annak idején az úttörő mozgalomnak, vagy felmenői között nem találhatók-e a volt állampárt tagjai. A mai hihetetlenül gyors hírközlés időszakában az se tekinthető hazaárulásnak, ha az itthon falakba ütköző másképpen gondolkozók nem hazai, hanem esetleg külföldi lapokban fejtik ki a kormány-politikát érintő kritikai véleményüket: nem támadni, hanem vitatkozni kell velük. Nem a másképpen gondolkozók, hanem az országot megkárosító korrupt, magukat törvénytelenül gazdagító polgártársaink a mi igazi ellenfeleink, ők a haza árulói.
A hatalomban lévő politikusoknak tartózkodniuk kellene minden olyan ténykedéstől, melyből az állampolgárok arra következtetnek, hogy a saját gazdagodásukat segítik elő. Ezen a téren számos külföldi példát ismerhettünk meg. Ezek arra mutatnak, hogy csupán idő kérdése, amikor a titkokat takaró fátyol fellebben, és kiderülnek a turpisságok. Hiszem, hinni szeretném, hogy a mi politikusaink nem csalafintaságokkal, hanem önzetlen és az ország érdekében végzett munkájukkal kívánnak bekerülni hazánk történelemkönyvébe.
Abban is reménykedem, hogy az eddig gyakorlatilag hallgató jobboldali értelmiség is megszólal: nemcsak szűk baráti körben mondja el javító szándékú észrevételeit, hanem a nagy nyilvánosság előtt is. Óriási és a történelem által megbocsáthatatlan hibát követ el a Fidesz vezette kormány, ha az egyes intézkedéseket bírálni merészelő konzervatív szemléletű értelmiséget besorolja az árulók közé, ha „lovas” hadosztályokkal próbálja őket valótlan állításokkal elhallgattatni, ha ilyen módon kívánja holdudvarát engedelmességre, hűségre késztetni.
Kívánatos lenne, ha szerény anyagi lehetőségeinket hazánk sorsát meghatározó programokra használnánk fel. Ezek közé sorolom a leszakadt rétegek felzárkózásának elősegítését, az elmaradt régiókban munkaalkalmat segítő beruházásokat, az oktatás kiemelt támogatását. Valamilyen módon fékezni kellene a fiatal diplomások külföldre távozását. Tartok attól, hogy elveszítjük a tehetséges fiatalok nagy részét. Érdemes lenne alaposan megvizsgálni az egyetemi oktatók bérezését. Ha a jelenlegi idősebb oktatói gárda eléri a nyugdíjkorhatárt, akkor a helyébe lépők, az itthon maradottak képesek-e megfelelő szinten folytatni a diplomások képzését? Őszintén remélem, hogy a kormánypolitikusok is belátják: előrelépésünkhöz, felzárkózásunkhoz nem látványberuházásokra, nem a történelmi intézetek szaporítására, hanem a technológiai fejlődésünket megalapozó kutatás-fejlesztés kiemelt támogatására van szükségünk. Elszomorító és alig hihető, hogy a versenyképesség rangsorában a nemzetek között az utolsók között vagyunk. Büszkék lehetünk a magyarság kreativitására, de jó lenne, ha ez valamiképpen az ország teljesítményében is tükröződne, ha vezető politikusaink kreativitásukat nemcsak népszerűségük fokozására, politikai győzelmek elérésére, hanem az egész ország gyarapodása érdekében (is) hasznosítanák.
* A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
