galéria megtekintése

Hogy (ne) adjunk interjút

4 komment

Manhalter Dániel

Óriási kommunikációs viharba keveredett Nemes Jeles László a múlt héten a Jüdische Zeitungban megjelent interjú miatt, ami sem neki, sem a filmjének nem használt. Az interjú még akkor is súlyos kommunikációs hiba volt, ha valóban azt tartalmazta, ami a javított verzióban megjelent. Ezért most nem a Golden Globe-díjjal már (film)történelmet írt műről beszél az ország, hanem egy interjúról és arról, hogy ki mond igazat.

Nemes Jeles László ma Magyarország, a magyar kultúra egyik legfontosabb nagykövete. A Saul fiát a világ legjobb marketingjével támogatott díjra jelölték, reméljük, megnyeri. Régen volt ilyen sikere az országnak, magyar film utoljára 1982-ben nyert Oscart, ez volt Szabó István rendezésében a Mephisto.

Tudjuk, nagy a tét és nagy a nyomás. Nemes Jeles több interjújában is elmondta, hogy fáradt a sok szerepléstől és interjútól. Az Origóban például így: „Teljesen ki vagyok merülve, alig bírom fizikailag. Japánban ötven interjút adtam két nap alatt. Hotelszobából hotelszobába bőröndöket cipelek heteken keresztül. Úgy érzem magam, mint egy kiöregedett rocksztár."

 

Nemes Jeles médiaszereplései vegyes képet mutatnak: magyarországi sajtótájékoztatóján nem volt túl összeszedett (ez persze érthető a fáradtság miatt), de a rasszista kommentelőkre zseniálisan reagált: „A fröcsögő kommentelőkkel foglalkozni olyan, mintha felvennénk egy hangversenyt, öszevágnánk belőle a köhögéseket, és azt hallgatnánk."

A vegyes médiaszereplés az alapvetően jól kommunikáló emberek tipikus hibája: azoké, akik sok interjúhelyzetet megoldanak intiutívan. Zsigerből érzik, hogy működik a sajtó, milyen egy jó interjú, ezért nem szánnak elég időt, hogy felkészüljenek rá. Különösen akkor veszélyes ez, ha az illető még rutint is szerez, hiszen több tucat szereplés után már a természetes veszélyérzet is elmúlik. Ez pedig az egyik legnagyobb (és tréneri tapasztalataim szerint az egyik leggyakoribb) hiba, mivel hamis biztonságérzetet ad. Kicsit olyan ez, mint amikor a friss jogosítványos „nyári" sofőr egyszer csak jeges-havas utakon találja magát.

A félresikerült interjú vagy nyilatkozat nem ritka. Magyar politikusoknál sem. A legjobb példa talán Kövér László „köteles" beszéde a 2002-es kampány alatt, és persze van sok híres példa a művészvilágból is. Lars von Trier például azt nyilatkozta a Melankólia című filmjének cannes-i sajtótájékoztatóján, hogy tiszteli Hitlert, és hozzátette – igaz, nevetgélve –, hogy „rendben, náci vagyok". („Sokáig azt hittem, hogy zsidó vagyok, és ezzel elégedett is voltam, egészen, amíg fel nem tűnt a színen Susanne Bier. Aztán megtudtam, hogy valójában náci vagyok, és ezzel is elégedett vagyok.")

Erre a mondatra – szemben Nemes Jeles interjújára, melyet, és ez fontos, a német lap vont vissza – nincs mentség. Lars von Trier a felkészülés nélküli rutinos interjúadók hibájába esett: locsogott és jópofizott. Ez a nyilatkozat saját bevallása szerint is sok keserűséget és nehézséget okozott neki, de aztán túl tudott lépni rajta.

Nemes Jeles László és a stábja is nagy hibát vétett. Megcsúsztak a jeges úton. Érthető, hogy Nemes Jeles és a stábja ragaszkodott az azonnali helyreigazításhoz. Abban ugyanis három nagyon veszélyes állítás volt. 1. „Magyarország nem normális ország – és a politikusai és a polgárai meg főleg nem azok." 2. „A zsidógyűlölet Magyarországon továbbra is nagyon elterjedt. Sokan szeretnék minél hamarabb újranyitni a koncentrációs táborokat, ha tehetnék." 3. „A díjak nagyon meglepőek. De untatnak is. Időpocsékolásnak érzem őket. Az olyan rendezvények, amilyen mondjuk a cannes-i vagy a Los Angeles-i, felszínesek, értelmetlenek, buták."

Az első két, Nemes Jelesnek tulajdonított állítás is nagyon bántó, de a harmadik még kifejezetten veszélyeztetheti is a film esélyét az Oscar-díjra. Nemes Jeles nem rögzítette a beszélgetést, és ez súlyos hiba. (A német újságíró sem, de ez legyen az ő baja.) Így kiszolgáltatta magát az újságíró jóindulatának, és teljesen védtelen maradt. Ha a lap úgy döntött volna, hogy nem közli a javított interjút, a rendező és stábja nem tudott volna hatásosan érvelni ez ellen. Mindenki annak hisz, akinek akar.
Van hat szabály.

1. Minden interjú része kell hogy legyen a kampánytervnek. Egyáltalán nem biztos, hogy minden megkeresést el kell fogadni és mindenkinek interjút kell adni. Meg kell tervezni, hogy milyen közönséghez akarok eljutni a médiaszerepléseimmel, és azok hogyan épülnek egymásra. Saját agendával és stratégiával kell rendelkezni.

2. Ha az újságíró, illetve a médium fontos a film sikere végett, akkor ki kell alakítani és be kell gyakorolni az üzeneteket. Trénerként azt tapasztalom, hogy egy egyszerűbb, harminc-negyven másodperces televíziós üzenet kialakítására sokszor egy óra sem elég. Ha Nemes Jeles professzionálisan akar kommunikálni, akkor most erre kell időt találnia.

3. Fontos, hogy Nemes Jeles irányítsa a beszélgetést. Ő tematizáljon, ő határozza meg, hogy miről legyen szó. Ne terelődjön a beszélgetés olyan témákra, amelyekről ő és a stábja nem akart előzetesen beszélni. Hiszen így tud ragaszkodni a saját agendájához, és így tudja megakadályozni, hogy olyan kérdéseket kapjon, amelyekre előzetesen nem készült fel.

4. Nem szabad egyedül adni interjút. Ha telefonon keresztül zajlik a beszélgetés, akkor is legyen külső kontroll az interjú alatt. Egy gonosz menedzser, aki szól, hogy még mennyi idő van hátra, és miről lenne érdemes beszélni.

5. Nincs interjú felkészülés nélkül. Nemes Jeles a világhír küszöbén áll, és fáradt. Ilyen helyzetben nem lehet nem készülni minden egyes szereplésre. De ha fitt lenne, akkor sem lehetne.

6. Damage control még a da­mage előtt. Érthetetlen, hogy az interjút miért nem olvasták publikálás előtt. A stáb dolga, hogy minden interjút visszakérjen és ellenőrizzen. Ebből persze adódhatnak viták, de még mindig jobb e-mailben vitatkozni az újságíróval, mint a nyilvánosság előtt.

Úgy tűnik, Nemes Jelesnek nincs meg (vagy legalábbis ebben az esetben nem volt meg) az a profi kommunikációs támogatása, amire egy ennyire kiélezett helyzetben szükség van. Ráadásul a filmet az USA-ban forgalmazó Sony (Magyarországon a Mozinet) vélhetőleg sok milliárd forintot költ az Oscar-kampányra, aminek elengedhetetlen része a pontos kommunikáció. Az Oscar-díj átadása február 28-án lesz – addig még nagyon sok munkát kellene elvégezni precízen felépített, üzenetekre és célcsoportokra lebontott kampánytervvel.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.