Egy jó jegybankelnöknek okos tanácsadói és felkészült munkatársai vannak. Matolcsynak hűséges emberei és örök ellenségei.

Neki a világ olyan, amilyennek a kabinetfőnök nevével fémjelzett könyvből látszik: háttéralkuk és összeesküvések szövevényes hálója, ahol gonosz bankárok feszülnek elátkozott brüsszeli bürokratáknak, és mind közösen akarják Matolcsy, a kormány, Orbán Viktor, vagyis Magyarország vesztét. Kevesen velünk, szinte mindenki ellenünk.

Ma már nem csak az a kérdés, Matolcsy György tényleg elárulta-e 2011. november 17-én az ebédnél a Goldman Sachs bankház munkatársainak, hogy Magyarország mégiscsak segítséget kér az IMF-től, vagy csupán célozgatott a lehetőségre. Jó volna persze tudni, mi mástól indult el felfelé a forintárfolyam a hideg és a meleg előétel között, de Matolcsyék most már ragaszkodnak a saját meséjükhöz, a Goldman pedig hülye lenne elárulni, ha tényleg jó tippet kapott.

A tény: a korábbi kabinetfőnök ezt a történetet úgy írta le, ahogyan. Kérdés: ha ezt csak kitalálta, akkor miért nem írták oda, hogy Wiedermann Helga a munkájával kapcsolatos fantazmagóriáját veti papírra? Miért mondta mindenki a bemutatón, hogy kordokumentum?

Magyarország 2014: az a kérdés, hogy a jegybankelnök kotyog-e ki piaci titkokat, vagy a kabinet főnöke (és a stábja) nincs annyira észnél, hogy tudják, mi a következménye annak, ha ilyen történetek szerepelnek róla egy könyvben? Bármi is történt, nekik ez a sztori nem a kiszivárogtatásról szólt, hanem arról, hogy zseniálisan felmérték, valóban támad-e az ellen. Azt, hogy a forinttal mi történt, azóta sem értik. Ahogy azt sem, mi a baj Helgával. Most is bizonyítja a hallgatásával: a hűségéhez nem fér kétség.