Általában elfogadható is, ha egy új vezetés időt és türelmet kér, hitelt az általa adott szónak és bizalmat intézkedéseit illetően. A kormányzóerő a tiszta lap elvére hivatkozik, csakhogy a kezében olyan kotta van, amelynek oldalai a sok lapozgatástól már rongyolódnak.

Olcsó lenne az első Orbán-kormány hibáira, tévedéseire vagy bűneire hivatkozni, hiszen a választók azért a négy évért már kiosztották a bizonyítványt. Kétszer is. Most a Fidesz a szocialista kormányok hibái vagy épp bűnei – s némiképpen a választók politikai amnéziája – miatt kapott kétharmados felhatalmazást. De a menyasszony ettől még nem lett szűz, a hó fehér, és a kutya is gyakran sántít.

Türelmet és bizalmat kérnek a médiatörvény kapcsán (is), s aki úgy ítéli meg, hogy a megszabott törvényi keretek önkényre adnak lehetőséget, azok – Orbán strasbourgi fellépése óta tudjuk – a magyar népet sértik meg. Pedig természetes a bizalmatlanság. Legalábbis a kétkedésnek, a kérdezésnek annak kellene lennie egy fejlett demokráciában.

Különösen, ha emlékszünk még arra, hogy 2002-ben az Orbán Viktor vezette Szövetség a Nemzetért Polgári Kör közleményben állt ki a sajtószabadság mellett, megengedhetetlennek nevezve azt, hogy „az a Rangos Katalin töltsön be vezető tisztséget a Magyar Rádióban, aki nyíltan közreműködött az MSZP választási kampányában”. (Tegyük zárójelbe, hogy ez igaz volt-e, vagy inkább nem.)

Most, 2010-ben az MTV1 „intendánsa” Rákay Philip lett. Kétségen kívül a Fidesz-rendezvények műsorvezetője, fideszes önkormányzatok tanácsadója. Nyilván arra is emlékszünk, amikor alkotmánysértőnek és demokráciaellenesnek nevezték, hogy médiaügyben – és most idézet következik – „a kétharmados médiatörvényt fondorlatosan megkerülve, az ellenzéket kirekesztik a döntéshozatalból”. És talán arra is emlékszik még valaki, hogy Orbán Viktor 2002-ben a választások után a tévészékház előtt tartott demonstráción azt mondta: módosítani kell a médiatörvényt, hogy egy önálló, jobboldali közszolgálati televízió is létrejöhessen a kiegyensúlyozottság jegyében. Mert, hogy akkoriban „baloldali médiaelnyomás” uralta a nyilvánosságot. Most, 2010-ben kimutatható, hogy a közszolgálati csatornákon főműsoridőben jószerivel csak a Fidesz és a KDNP szerepelhet, az ellenzék (a teljes ellenzék) számára a megszólalási lehetőségek egyharmad alá csökkentek, és az is gyakran meglehetősen ellenséges közegben jut nekik.

De arra is emlékezhetünk, hogy a Fidesz tavaly áprilisban azt mondta: megvédi a nyugdíjpénztárakat a szocialistáktól. Hogy 2006-ban azzal kampányoltak: ha nem váltják le az MSZP-kormányt, akár háromszáz forint is lehet egy liter benzin ára. Vagy, hogy Orbán Viktor 2005-ben nemzeti garanciatörvényt sürgetett, benne a 13. havi nyugdíj rögzítése és a gáz-, illetve villanyár legfeljebb inflációkövető növekedésével.

Mindebből semmi nem lett, a médiatörvényt viszont már paragrafusokba öntötték minden előzetes tiltakozás ellenére. Ezért a bizalmatlanság.