Gyűlölöm, amikor valaki a másikat hite, vallása vagy vallástalansága miatt megbélyegzi. Ha a katolikusokat gúnyolják, engem bántanak. Ha a reformátusokat, akkor is. És így folytathatnám. A politikában azonban hatalomról van szó. A világnézetet rátűzhetik lobogónak, de a lényeg mégis az akaratérvényesítés és ezzel összefüggésben mások alávetése.
Veres András szombathelyi megyéspüspök a Népszabadság munkatársának hétfőn azt mondta, hogy a vasárnapi árusítási tilalom visszavonását rossz, elhamarkodott döntésnek tartja. Méltatlankodott, hogy nem egyeztettek vele. Szociális szempontokra is hivatkozott, sőt a kereskedelemben dolgozó nők védelmében is szót emelt. Hozzátette, senki sem halt éhen emiatt az országban. Ennél cinikusabb kijelentést katolikus főpaptól ritkán hallani. Ebben az országban egyébként bizony éheznek és koldulnak is, de mintha ez kisebb problémát jelentene a hierarchiának. A magyar katolikus egyház hosszú története alatt képes volt intim együttműködésre a legkülönbözőbb színezetű rezsimekkel. Szép példa volt erre Erdő Péter bíboros tavalyi jogi magyarázata, hogy miért nem állhat egyháza a rászoruló menekültek mellé, miért nem fogadhatja be őket, miközben Ferenc pápa éppen ennek az ellenkezőjére szólított fel.
A vasárnapi boltzár régi fixációjuk. Azt hiszik, hogy a féktelen vásárlási kedv miatt üresek a templomok. De miért az államot akarják bevetni a templomlátogatás fellendítésére? Ez épp ezer éve volt divat. Miért nem élnek a maguk meggyőző erejével? Lengyelországban most az egyház drákói abortusztilalmat követel politikai klienseitől. Vajon miért nem hisznek a maguk társadalmi meggyőző erejében? Miért akarnak ott is állami eszközökkel nőellenes inkvizíciót bevezetni?
