galéria megtekintése

Hipotézis

3 komment


Tamás Ervin

A gondosan kiválasztott fejőnő és a még óvatosabban jelölt akadémikus politikai teljesítménye körülbelül azonos volt a szocializmus T. Házában – reprezentálniuk kellett a hatalom népfrontos attitűdjét, cserébe némi kiváltságért, lobbierőért. Ennek megfelelően békésen zajlottak le a plenáris ülések, a fejőnő időnként fölvethette az állattenyésztés eredményeit és gondjait, a tudós dettó a magáét.

Felüdülés volt a rendszerváltást közvetlenül megelőző, majd az azt követő néhány év parlamentje. Addig szokatlan szócsaták, beszólások, nívós és nívótlan szónoki nekifutások élő műsorát nézte boldog-boldogtalan, mindent tudni akartunk, mindenről megvolt a véleményünk, de meg is lehetett ijedni azoktól a hangoktól, amelyek poraikból újraéledtek, sőt, tapsot arattak – mégsem gondolta az ember, hogy képesek megerősödni, alaptónussá válni.

Azt sem gondoltuk volna, hogy egy sokrétű képességet, tudást és érettséget megkövetelő plurális parlamentben ismét otthonra lel a gondolatnélküliség, a szolgalelkűség megannyi automatizmusa, egymás alulmúlásában sokkalta nagyobb lesz a verseny, mint respektálható szereplésben. Ha ilyen a demokrácia csúcsszerve, ezt jelenti a parlamentarizmus, akkor tényleg az egyetlen vívmány, hogy van már őrsége meg háznagya.

 

Szomorú, de a házelnök által zajosan védett tekintély már rég eltört, nem lehet molinók kiteregetésével, házszabályok fölrúgásával veszélyeztetni – mostanra csak az épület maradt illusztris.

Elhiszem, hogy akik ezt a lealacsonyodást módszeresen végigvitték, s magát a működést formális ceremóniaként tartják számon, embereiket dróton, beterjesztéseiket rögtönözve rángatják, nos, azok túlhaladottnak minősítik a képviseleti demokráciát. Felfogásukban az épület cirádái ugyanolyanok, mint az ülésteremben zajló események – hatalmuk díszítőelemei. Privát beszélgetésekben elmondják, hogy szerintük ez a forma kiürült, s lám, valóban, már a közélet iránt érdeklődők is csupán egy-egy botrányra figyelnek föl.

Adódik a felismerés, hogy számos más intézmény szintén csak nevében őrzi eredeti funkcióját, így ha jól sejtem, azok is szép lassan kiürültek, tevékenységük inkább akadálya a kormányzati akarat zökkenőmentes érvényre juttatásának, ráadásul még sok pénzbe is kerülnek.

Az elméletet alátámasztja az örökzöld tézis a burjánzó bürokráciáról, az elképzelésekhez rugalmasan alkalmazkodó utólagos tanulmányokról, a kodifikáció jogot, normát sutba dobó vadhajtásairól. Amennyiben a leírtaknak van közük a valósághoz, ismét egy logikai csomóponthoz érkezünk. Kik építhetik, illetve vehetnek részt téglaként egy ilyen piramisszerű rendszerben? A már helyüket bebiztosító eliten kívül a karrieristák, a kontraszelekció lojalitásukkal naponta hencegő szolgái, a cinikus okosok, az érzelgős buták, plusz a vagyont hajszoló megvesztegetők és megvesztegetettek (lásd klientúra), valamint néhány véletlenül odatévedt polgártárs, akit vagy elkap, vagy kivet a gépszíj.

Az apátia természetrajzával a következő órában foglalkozunk.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.