Újév táján meghalt a Vár egyik ismert hajléktalanja. Segített ezt-azt a házak körül, akinek csak tudott, és amikor érezte a nagy bajt, azt kérte, a máltaiakat hívják ki hozzá. Sejtette, az állami mentő úgysem menne. Később akadt, aki érthetőnek tartotta ezt, mondván, adót nem fizet, csak igénybe veszi a közszolgáltatásokat. Mégis, mire számított?
Nem fizet adót? – ízlelgetem a mondatot. Ha nem a kukában találja, akkor a hajléktalan is a közértben veszi az ételt és az italt, az alsó polcról ugyan, a legeslegrosszabb minőséget, de azon ugyanannyi az áfa, mint a jón. Huszonhét százalék. Meg a jövedéki adó, meg a chipsadó, meg az ördög tudja mi. Hogyhogy nem fizet adót?
A szociálpolitikusok jó ideje mondják, de láthatóan még mindig kevesen értik, vagy sokan talán nem is akarják érteni: az igazán szegényeknek a legdrágább a megélhetés. Ők azok, akik nemcsak hogy nem igényelhetnek vissza adót, meg nem nyertek az szja-kulcs csökkentésén, de még úgy sem dönthetnek, hogy amikor az olcsó vagy akciós, akkor jó alaposan bevásárolnak valamiből. (És persze nem főzetnek pálinkát sem adókedvezménnyel.) Ők örülnek, ha egy napra előre tudnak tervezni. Ha ma tészta van, és holnapra még maradt krumpli.
