Szankciókkal vívják a XXI. század hidegháborújának első ütközeteit. Washington csütörtökön tovább szigorította a Krímet bekebelező moszkvai vezetést büntetni hivatott intézkedéseket, válaszul jöttek a Kreml hasonló lépései. Közben a fekete-tengeri félszigetet megszálló orosz katonák ukrán hajókat rohantak le, sok idő már nem kell ahhoz, hogy az utolsó ukrán katona, tengerész is elhagyja az orosz föderáció által erővel meg- vagy inkább visszaszerzett területet. Amit Hruscsov ajándékozott az 1.0-s hidegháború idején az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajnának.

Hatvan év múltán Putyin módszerei a szovjet erőpolitikát idézik. Akinek illúziói voltak, hogy az orosz elnök együttműködő és kiszámítható partnere lesz a Nyugatnak, az most végleg leszámolhat az ábrándokkal. Putyint ugyanis hidegen hagyja, hogy a Nyugat miként reagál, az ő világába tökéletesen beleillik, ahogy érvényesíti az új, az expanzióra és erődemonstrációra épülő orosz külpolitikát. Ami alapjaiban rázza meg azt az európai rendet, amely kialakult a berlini fal leomlása, az egykori szovjet szatellitállamokban bekövetkezett rendszerváltások nyomán.

Sokan megkérdőjelezik, hogy lehet-e gazdasági szankciókkal elérni valamit az internetkorszakban, egy nyitott világban, amelyben soha nem látott mértékű kereskedelem zajlik az Európai Unió és Oroszország között. A formálódó 2.0-s hidegháború nem lesz olyan, mint az eredeti, amely vasfüggönnyel választotta el az embereket. Európának mégis vállalnia kell a konfrontációt és annak árát. Mert csak így lehet megmutatni Putyinnak, hogy világának van alternatívája. Egy másik modell, amely sok orosz számára is vonzó, ha egyszer már megízlelte.