Minden eddiginél kevesebb szavazót érdekelt Magyarországon, hogy kik képviselik hazánkat az Európai Parlamentben.
Most Mesterházyn a sor. Vagy bedobja a törülközőt, vagy megmérkőzik Gyurcsánnyal. Újra.
A részvételi adat nem meglepő, de azért szomorú. Kétharmadunk érezte úgy, hogy nincs számára tétje a szavazásnak. Nem magyar érzés ez csupán, az elmúlt tíz évben csatlakozott országok lakói mind kevésbé érzik azt, hogy beleszólásuk lehet a brüsszeli döntésekbe.
Beletörődésük mindenképpen uniós demokráciadeficitet jelent.
Tudhattuk előre, hogy a borítékolható nagyarányú Fidesz-győzelem mellett egyetlen igazi uniós tétje maradt vasárnapra a magyarországi EP-választásnak, mégpedig az, hogy a szélsőjobboldali, EU-ellenes Jobbik a második legnépesebb képviselői csapatot küldheti-e tőlünk Brüsszelbe. Így lett ugyan, de az áprilisinál rosszabb eredménnyel.
Az igazi politikai mérkőzés Magyarországon a baloldali helyosztó volt. A hazai országgyűlési választáson még összefogó, de itt már külön induló pártok hosszú idő után most mérhették meg először élesben támogatottságukat.
Az eredmény olyan egyértelmű, hogy nem maradhat következmények nélkül: az MSZP 25 év után elvesztette hegemóniáját a baloldalon, erre reagálva az elnöksége most már felajánlotta a lemondását.
Vele lényegében azonos nagyságú párttá lépett elő a belőle kiszakadt, Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíció. Nyomukban pedig Bajnai Együtt–PM-je is bőven átlépte a küszöböt, megelőzve a most is célfotóval bejutó LMP-t.
Orbán már bebizonyította, hogy lehet élet a politikai halál után, most Gyurcsány próbálja meg ugyanezt, és az már biztos, hogy felállt a padlóról. Most Mesterházyn a sor. Vagy bedobja a törülközőt, vagy megmérkőzik Gyurcsánnyal. Újra.
