galéria megtekintése

Házon belül

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 15. számában
jelent meg.


Fekete Gy. Attila
Népszabadság

Határozottan utasítsák vissza a bírósági vezetők a méltatlan támadásokat, adta ki az ukázt a minap Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke. Lapunknak adott nyilatkozatában hozzátette, hogy bár a véleménynyilvánítás szabadsága csaknem korlátozhatatlan alapjog, más hatalmi ágak képviselőitől elvárható lenne, hogy ne tegyenek olyan nyilatkozatot, amely alkalmas lehet a független igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megingatására.

Magyarán szólva: elő ne forduljon még egyszer például az, hogy egy ügyész nyilvánosan kijelenti: a védelem csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból. Ez még akkor sem tűrhető, ha egyébként a védelem tényleg csörgősipkás bohócot csinált a bíróságból. Mert Handó világlátása szerint a bíróságokat kritizálni merészelő közszereplőket a pillanatnyi érdek, az elfogultság, esetleg a tájékozatlanság mozgathatja. Azzal nem kalkulál, hogy igazuk lenne.

Nyilván ez érvényes az újságírókra is. Ha nem értik például, hogy egy országos érdeklődésre számot tartó nagy jelentőségű ügyben az első fokon eljáró bírótól vajon miért nem kérték számon, hogy többszöri nekifutásra sem sikerült olyan jegyzőkönyvet készítenie, amely tartalmában legalább hasonlítana az alapjául szolgáló hangfelvételhez, miközben jóval kisebb torzítások elkövetőit is mondta már ki bűnösnek okirat-hamisításban a bíróság.

 

A jogászi közbeszédben ma is igaznak tartják – sőt igazabbnak, mint valaha – azt a mondást, hogy a jó ügyvéd a jogot ismeri, a sztárügyvéd a bírót. Ennek fényében nehezen érthető, hogy miféle konfliktusokat akar Handó Tünde az igazságszolgáltatás más szereplőivel „házon belül” megelőzni? Az ügyész már rég nem is emel vádat, ha csak egy kicsit is veszélyben érzi a 96 százalék feletti váderedményességet. A védő – már amelyik nem ismeri a bírót, nem adott neki kacsát vagy pár millió forintnyi kenőpénzt, és akitől nem is nyert el kártyán egy kalap pénzt a bíró kevéssel az ítélethozatal előtt, hogy csak pár botrányra utaljak a közelmúltból – akárhány eljárási hibát is felsorolhat, a nagytiszteletű bíróságot nem fogja meghatni. Persze ez valahol érthető. A jog szerint az ítélkező bírót csak a törvény és saját lelkiismerete köti. És ez így is van jól. Más kérdés, hogy ezért aztán olykor még a tények sem számítanak.

Lenne tehát éppenséggel min aggódnia és lenne miért szőnyeg szélére állítania Handónak a bírósági vezetőket. De ő inkább a mundért védi. Azt a bírói szemléletet, amely jogszolgáltatássá silányította az igazságszolgáltatást, és e területen lényegében máig fenntartotta a Visinszkij-féle szovjet típusú rendszert, és amelyben a vád és a védelem fegyveregyenlősége írott malaszt maradt. Miközben a jogkereső polgár áll, mint Bálám szamara, az elnök asszony a bíró, az ügyész és az ügyvéd összeborulását vizionálja. Suba a subához... A végén még úgy járunk, mint Pelikán elvtárs, hogy már a tárgyalás előtt megkapjuk a kész ítéletünket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.