galéria megtekintése

Házat, hazát

9 komment


Hargitai Miklós

A nemzeti együttműködés kedvéért hajlandó lennél még egy gyereket szülni? Esetleg Matolcsy György két szép szeméért? Azért, hogy Lázár János ne legyen szomorú? Tízszázaléknyi rezsicsökkentésért? Kétszázezer forint adókedvezményért? Tízmillióért, készpénzben?

Mintha a fenti játékot játszaná velünk a kormány folyamatosan emelve a tétet, tudomást sem véve róla, hogy eddig egyik magyarságszaporító terv sem jött be. Népesedéspolitikai fordulat – hiába harangozták be többször is – nem történt, a Matolcsy-
bébik kedve nem jött meg a megszületéshez, az ország visszaszerzett életereje nem növelte meg a termékenységet, de még a NER végtelenítése sem változtatott a gyászos szülési statisztikán.

Ha a valódi okokra, és nem valamelyik jól megfizetett jobboldali valósággyár újabb ötleteire lennének kíváncsiak, előbb-utóbb valószínűleg gyanakodni kezdenének rá, hogy a baj nem ott van, ahol a kormány keresi. Talán nem is azért nem szülnek (többet) a magyar lányok-asszonyok, mert Gyurcsány elvette a kedvüket, vagy mert a szinglilétet tartják az önmegvalósítás legmagasabb szintjének. Hanem esetleg azért, mert egy gyermek vállalása legalább húszéves projekt, és ebben az országban pillanatnyilag húsz hónapra sem látni előre.

 

Netán azért, mert történelmileg úgy alakult, hogy a hazai bérek nem tartalmazzák a lakhatás tényleges költségeit – és ezen az ötletszerű állami adományok sem változtatnak, mert egy lakást nemcsak megvenni/felépíteni kell, hanem utána fenntartani is. Vagy azért, mert a magyar fiúk-férfiak többsége nemhogy gyereket, de tartós párkapcsolatot (vagy pláne házasságot) sem akar. És azért sem, mert az elszegényedésnek nincs biztosabb receptje nálunk, mint egyedül maradni egy vagy több gyerekkel. Végül pedig azért, mert akik abban a korban és lelkiállapotban vannak, hogy kezdenének valamit az életükkel, azok közül nagyon sokan eleve nem itthon, hanem külföldön próbálkoznak.

Lehetne persze értelmes lakás- és szüléstámogatási politikát csinálni, sokkal olcsóbban is akár, mint amennyibe a legújabb szavazatvásárlási elképzelés kerül. Nem kell semmit feltalálni, csak használni, ami máshol működik: jövedelemfüggő lakbértámogatást adni és megadóztatni az üresen álló lakásokat (lenne rögtön a kistelepüléseken is pezsgő bérlakáspiac, meg a földrajzilag rugalmatlan munkaerő-kereslethez igazodó mobilitás), bővíteni és sokszínűbbé tenni a bölcsődei-óvodai rendszert a permanens választékszűkítés helyett, ösztönözni a rugalmas foglalkoztatási formák terjedését, bevezetni megint a gyed melletti ingyenes diplomaszerzést, hogy könnyebb legyen kisgyerekes anyaként visszakerülni a munkaerőpiacra, és visszaírni az alkotmányba, hogy egyenlő munkáért egyenlő bér jár.

Lehetséges, hogy ez sem tenne csodát, de legalább bebizonyítaná, hogy a mi pénzünkből élő állam a megoldást, és nem a saját ideológiája nem létező valóságalapját szeretné megtalálni. És addig is: nagyon sokan, nagyon sokkal jobban éreznék magukat itt, ahol a hazájuk van.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.