A nemzeti együttműködés kedvéért hajlandó lennél még egy gyereket szülni? Esetleg Matolcsy György két szép szeméért? Azért, hogy Lázár János ne legyen szomorú? Tízszázaléknyi rezsicsökkentésért? Kétszázezer forint adókedvezményért? Tízmillióért, készpénzben?
Mintha a fenti játékot játszaná velünk a kormány folyamatosan emelve a tétet, tudomást sem véve róla, hogy eddig egyik magyarságszaporító terv sem jött be. Népesedéspolitikai fordulat – hiába harangozták be többször is – nem történt, a Matolcsy-
bébik kedve nem jött meg a megszületéshez, az ország visszaszerzett életereje nem növelte meg a termékenységet, de még a NER végtelenítése sem változtatott a gyászos szülési statisztikán.
Ha a valódi okokra, és nem valamelyik jól megfizetett jobboldali valósággyár újabb ötleteire lennének kíváncsiak, előbb-utóbb valószínűleg gyanakodni kezdenének rá, hogy a baj nem ott van, ahol a kormány keresi. Talán nem is azért nem szülnek (többet) a magyar lányok-asszonyok, mert Gyurcsány elvette a kedvüket, vagy mert a szinglilétet tartják az önmegvalósítás legmagasabb szintjének. Hanem esetleg azért, mert egy gyermek vállalása legalább húszéves projekt, és ebben az országban pillanatnyilag húsz hónapra sem látni előre.
