Nagy a csönd a rezsiforradalom háza táján. A láng kihunyt, Németh Szilárd rezsibiztost a jelek szerint végleg elragadták a migránsárnyak, a háttérmunka sörözésbe fullad. Az egykoron rezsifeljelentők írógépzajától élénk társasházban ma már csak a rezsiládáról lepattogzó festék serceg. Orbán Viktor, aki pár éve még harcba hívta népét – és akkor aztán tényleg a csecsemőtől az aggastyánig mindenkit – a háttérhatalom tenyeréből étkező rezsiszörny ellen, most arról sem képes egy nyamvadt döntést hozni, hogy Lázár János vigye tovább a rezsilángot, vagy átadja Seszták Miklósnak, esetleg mindketten. Ott állnak a rezsivezérek, hogy akkor most mi legyen, főnök, ő meg csak olyanokat harsog, hogy migránsok, Soros meg Brüsszel. Ezt fejtse meg, aki tudja.
Pedig van még meló bőven. Indultunk úgy nagyjából onnan, hogy kitesszük a mocskos komcsi Soros-bérenc energiacégek – értsd nemzetközi közműkonszernek – szűrét. Jött is Németh Szilárd a számlaképével, az Arial típusú narancssárga rezsibokszával, a rezsiládájával és a rezsikommandójával. Meg a trükkös rezsicsökkentéssel, amit a konszernek szinte észre se vettek, az önkormányzati közműveket viszont megtizedelte, a kéményseprőket pedig konkrétan kinyírta. A multik annyit mondtak, hogy mivel a lakossági ellátást a kormány reménytelen veszteségbe lökte, azt köszönettel abbahagynák. Lázár János e tevékenység átvételére alapította meg a pénzünkből – egy több százmilliárdunkba kerülő fideszes belharc részeként – az úgymond lobbifüggetlen közműközpontot ENKSZ néven.
Mostantól ez állja a lakosság ellátásának veszteségeit – a zsebünkből. Az Orbánék által biztos zseniálisnak vélt húzás jegyében Lázár rögvest be is jelentette, „visszaszereztük, amit a szocialisták 1995-ben privatizáltak”, miközben semmit se szereztek vissza, a lényeg, a hálózat a külföldieknél maradt, részvényeseik nagy örömére. Azóta született pár kamu vételi szándéknyilatkozat, de ez nem érdekes. A Fidesz lépéseivel azóta is az „internacionalista-sorosista népnyúzók” zsebét tömi. Ezek, veszteségeiket immáron átlőcsölvén ránk, ismét egyre nyereségesebbek. A haszonból ugyan kevesebbet visznek haza, de ez inkább a megnyugvás, semmint az ijedtség jele.
