Aztán a múzeumban kellene elhelyezni egy sárga-kék futballmezt, amelyet még a Felcsút FC igazolt játékosaként izzadt át, már mint országgyűlési képviselő.
|
A táska a múzeumi tárolóban
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Szintén a foci iránti szeretetét jelképezné egy szotyiszacskó, amelyből félig már elfogyasztotta a magokat a székesfehérvári Videoton-stadion páholyában (esetleg még a kiköpködött héjat is össze lehetne hozzá söpörni a földről).
A következő jelölt a bulvármagazinok családi idillt ábrázoló képein, focimeccseken és egyéb alkalmakkor feltűnő, legendássá váló piros-kék ing lehetne.
Ez a hátizsákhoz hasonlóan emblematikus ruhadarabként idézi majd fel a miniszterelnök alakját a késő nemzedékek előtt.
És nem hiányoznának a mi Orbán-múzeumunkból azok a műanyag homokzsákok sem, amelyeken gumicsizmában menetelt a gáton, amikor az árvízi munkálatok irányításában mutatta meg tehetségét.
Mádl tolla mellé pedig a relikviák közé lehetne tenni az ő írószerét is, amelyet Pintér belügyminiszter készített oda neki készségesen az ónos eső ellen vívott harc idején. A jól megválasztott tárgyak képesek jellemezni egy embert az utókor számára.
Orbán hátizsákjának a súlyát pedig már most is érezzük.
