A kerítés nem új magyar találmány. Egyet már sikerült telepíteni: az Magyarország és Európa között húzódik a futballban. A maga módján tökéletesen működik. Áthatolhatatlan. Megkerülhetetlen. A magyar számkivetettek ugyan minden évben megkísérelnek átjutni rajta, de a harmatgyenge próbálkozás hamvába hal.
Az idén Hungária körúti, ferencvárosi, székesfehérvári és debreceni páriák szálltak volna szembe a kitaszítottsággal, ám őrzőik kinevették mindnyájukat. Pedig a silbakok nem a földrész, jó, jó, hanyatló és dekadens, de mégis csak elkényeztetett országaiból, hanem többségükben Európa keleti régióiból, Szerbiából, Bosznia-Hercegovinából, Fehéroroszországból érkeztek. Az MTK, az FTC és a Videoton azonban nem bírt velük.
E klubokat idehaza pénzzel, a kontinens kvalifikációs gyakorló mérkőzésein gólokkal tömik ki. Miként a Debrecent az egészen más kategóriát képviselő norvég Rosenborg. A sorozatos kieséssel záruló mérkőzések együttes mérlege: két döntetlen, hat vereség, 5-14-es gólkülönbség. A Vojvodina és a Zseljeznicsar nem csupán a sorsnak hálás, amiért magyar csapattal hozta össze, hanem azért is, mert hivatkozhat az egyhamar kiselejtezett ellenfelekre.
