A fideszes boltzárszavazás körüli felhajtás és Orbán Viktor vásárhelyi vendégéjszakája kihozott a fényre valamit abból, amit a hatodik éve kormányzó párt szinte soha nem mutat meg: a hatalmi mechanizmus valóságos működéséből. Egy pillanatra felvillant a zajtalanul működő gépezet titokzatos belseje, láthatóvá vált a kölcsönös függésekből összeállított hatékony, de olajsárral borított konstrukció. A felek – a kancelláriaminiszter és a miniszterelnök – elmentek a saját határaikig, amiből nemcsak az derült ki, hogy a miniszterelnöki hatalom sem korlátlan, hanem az is, hogy Lázár Jánost súlyos hiba alábecsülni.
Lázár, aki hódmezővásárhelyi egyéni képviselő, az elmúlt hetekben visszatérően hangoztatta, hogy az ő választói szeretik a vasárnapi zárva tartást – hagyományosan katolikus, mezőgazdaságból élő vidékről van szó, ahol talán tényleg nem vert még gyökeret az úrnapi plázázás –, neki pedig ebben a kérdésben a választópolgárok szava a legfontosabb (mellesleg: erről szól a szabad mandátum elve meg az egyéni körzetben megválasztott honatyák képviselői esküje is – bármi történjék, a megbízatásuk alatt csak a választóknak tartoznak felelősséggel).
Történt pedig, hogy a kormányzat második embere – ha valaki eddig azt tévedte, hogy a pozíció Rogán Antalé, kezdheti újragondolni az elméletét – egy parlamenti szavazáson a kormányfő utasítására nem képviselhette a választóit, azaz nem szavazhatott nemmel a boltok vasárnapi kinyitására. Orbán természetesen rendszeresen utasítja az övéit, Bencsik Jánoson vagy Turi-Kovács Bélán gyakran látszik, hogy mekkora erőfeszítés nekik a jobb meggyőződésükkel szemben, parancsra szavazni –, de ezúttal valami más történt, amire két bizonyítékunk is van.
