Születési helye Wulkaprodersdorf. Valószínűleg ennek az Eisenstadt melletti osztrák kistelepülésnek a neve szerepel majd annak a magyar kisgyermeknek a születési irataiban, aki nemrég egy mentőautóban jött e világra arrafelé. Magyar édesanyja azt tervezte, hogy őt, második gyerekét osztrák kórházban szüli meg, de a baba túl kíváncsi volt erre a világra, s este kilenc óra után Wulkaprodersdorfnál a mentőautóban, az osztrák Vöröskereszt két szakképzett munkatársának a közreműködésével megszületett.
Az egyébként is ingázó magyar nők a nyugati határ környékéről évek óta járnak át szülni Ausztriába, de ez nem éppen ez az eset. Azok választhatják gyakorlatilag ingyen az osztrák kórházakat, akik legálisan dolgoznak odakinn, ezért járnak nekik az osztrák egészségbiztosító szolgáltatásai. Két-három éve egyre növekvő számban élnek ezzel. Csak a mintegy 20 euró kórházi napidíjat kell megfizetniük, továbbá némi járulékos adminisztratív költségeket, de ez még viszonylag könnyen előteremthető. Ezt bizonyítja, hogy évente mintegy száz magyar nő szül Eisenstadtban és a környékbeli egészségügyi intézetekben. Igen ritka, hogy valaki biztosítás nélkül vállalkozzon erre, hiszen úgy akár kétmillió forintjába is kerülhet a szülés, igaz, a magyar kórházak hoteladottságaihoz képest szinte luxuskörülmények között, kiemelkedő gondossággal és kedvességgel kísérve.
A jelek szerint nincs távol az idő, amikor nem lesz kivételes magyar orvos, magyar ápoló és magyar szülő nő találkozása egy külföldi kórházban. Pályakezdő magyar orvosok ugyanis szívesen vállalnak munkát a magyar–osztrák határ túloldalán, a szintén Ausztriában dolgozó magyar nők pedig nagyobb bizalommal – ha egyelőre nem is tömegével – szülnek Eisenstadtban, Oberwartban. Találkozik hát két kelet-közép-európai polgár Nyugat-Európában, ahol aztán távlatosabb és boldogabb jövőt remél a „közösen” világra segített kisgyereknek. Nagy az esélye/veszélye annak, hogy idővel sem az anyuka, sem a gyerek, sem az orvos nem tér vissza, hanem integrálódik a nyugat-európai világba.
