galéria megtekintése

Hatalmas és boldog

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 08. számában
jelent meg.


N. Kósa Judit
Népszabadság

Azt szokás mondani, hogy Budapestet a Lánchíd teremtette meg, bár csak 1873-ban hozták létre. Pedig a város valójában még a híd hivatalos átadása előtt megszületett. A szabadságharc végnapjaiban Szemere Bertalan miniszterelnök rendelte el Pest és Buda egyesítését, kijelentve:

„Miután a főváros csak úgy lesz hatalmas, ha benne egy igazgatóhatalom lesz, csak úgy lesz létében virágzó, ha törekvésében egy lélek, egy akarat által vezéreltetik, csak úgy lesz boldog, ha a külön érdekek egy közös érdekbe olvadnak fel”. Nehéz volna ezzel vitatkozni, hiszen százhatvanöt év történései bizonyították, hogy a recept így pontos. Tehát legfeljebb kérdezni lehet: akkor meg mi a büdös nyavalyáért szünteti meg a Fidesz jövő hétfőre virradóan Budapestet?

Hiszen ez történik, még akkor is, ha a városlakók láthatóan nincsenek ennek tudatában. A fővárosi választási szabályok előkészítetlen és kizárólag rövid távú érdekeket – a Fidesz idei garantált győzelmét – szolgáló átszabása óta alig néhány hónap telt el. A pártok épp csak hogy körbeszaglászták egymást, a választópolgár még alig tanulta meg a kínálatban szereplők nevét, könnyű léptekkel már ide is szökellt a jövő, vasárnap bedobjuk a cédulákat, és kész-passz, Budapest egy kiüresedett név lesz, semmi több.

 

A terv persze valószínűleg nem pont ez volt. A kormánypárt egyszerűen olyan helyzetet akart teremteni, amelyben akkor is ő a főváros ura, ha valaki véletlenül legyőzné Tarlóst. Az ellenzék pártjai pedig szimplán le akarták játszani végre a saját meccsüket, és amikor az embernek ilyen fontos dolga van, nem ér rá olyan bonyolult üzenetek közvetítésére, hogy hohó, drága választóim, úgy mind mellesleg tetszik tudni, hogy a három városból egyesült „fő” október 13-án huszonhárom részre fog szétesni?

Mindaz, amit Szemere Bertalan 1849 júniusában megfogalmazott, eddig is csak nyögvenyelősen teljesült Budapesten. A rendszerváltás hevében meghozott törvény a lehető legnagyobb fokú önrendelkezést biztosította az alsóbb szinteknek, és a tapasztalat nem szülte meg a közös érdek felismerésének józanságát. Kaotikus fejlesztéspolitikában, rendeletalkotásban, építésigazgatásban vagy épp parkolási rendszerben isszuk ennek ma is a levét.

Rég eljött hát az ideje Budapest reformjának: az azonos érdekű és jellegű belső kerületek egyesítésének, párhuzamosan a külsők függésének lazításával, az agglomerációval való összefésülésével. Kétharmaddal egy ilyen reformot gyerekjáték lett volna végrehajtani. Hogy ehelyett a pártok káderóvodájaként és kifizetőhelyeként igen hasznos kerületek megerősítése történt, olyannyira, hogy még a Fővárosi Közgyűlés is a helyi polgármesterekből fog állni, egyszerű cinizmus.

A város jövője borítékolható: a kukák színétől a metróépítésig minden ügyben kisszerű politikai alkukkal döntenek majd, esélytelenné téve minden távlatos, felelős tervezést. Hatalmas, létében virágzó és boldog – sorolta Szemere Bertalan. Mindennél beszédesebb, hogy kampányígérgetés ide vagy oda, még csak hasonló jelzőket sem lehetett hallani a főváros jövőjét illetően emberemlékezet óta.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.