galéria megtekintése

Hason

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 30. számában
jelent meg.


Uj Péter
Népszabadság

Nem hinném, hogy akad olyan magyar médiafogyasztó, aki nem látta minden idők legviccesebb magyar tévéjelenetét (igen, viccesebb, mint a zenetévés korában a nézőket lehülyéző Rákay Philip vagy az anyázó Sebestyén Balázs, Magdi anyus halála vagy bármelyik Szomszédok-epizód), miszerint a Duna tévé egyik munkatársa (állítólag egy segédoperatőr) késve veszi észre, hogy belekerült a képbe, és a stúdiópadlóra veti magát óriási hasassal. És az egész lemegy élőben egy kívánságműsorban. Percek alatt bejárták a világot a hiláriuszos képsorok, a hasra vetődő magyar tévés nagyobb online sztár lett (jegyezzük meg: nem méltatlanul), mint a felcsúti stadion.

Kontraszt: amikor a világ legnépszerűbb weboldalai a hasra vetődő segédoperatőrt posztolgatták, a Duna tévén éppen senkit nem érdeklő, viszont jelentős közpénzekből összeszerencsétlenkedett kínlódás ment a Rubik-kocka körül, aminek éppen hogy semmi köze ahhoz a provinciális, távlattalan, teljesítménytelen dágványhoz, amiben mi hangos kéjkiáltásokat hallatva dagonyázunk. Szegény Bernáth(y) Maci, ha élne, festhetné az újabb „A magyarok zsenik” képet, mert ez megérdemelné.

 

Na de tulajdonképpen semmi különös nem történt, egy újabb nagyszerű nap a magyar közszolgálat állatorvosi dakota dögkútjában. Hanem.

Itt véletlenül, egy improvizáló segédoperatőr zsenialitása révén mégis sikerült valami nagyobb szabásút, valami távlatosabbat, értékesebbet alkotni, és akkor mi a reakció? Semmi, illetve ami történt, az még nemcsak hogy poszt-, de valódi, real time szovjet logikával is nehezen magyarázható. Ilyen eset után a főszereplő normális esetben, normális országban másnapra végighaknizza az összes talkshow-t, a reggeli rádióműsorokat, kolumnás anyagok készülnek róla a bulvárlapokba, website-ot indít, a női magazinokban életvezetési tanácsokat ad, vendégnek hívják főzőműsorokba (van egy isteni tojásosgaluska-receptje), föllép egy esztrádműsorban (egész jó hangja van), lemezt készít a Quimby zenekarral, beköltözik a villába a pöcslengető idióták mellé és a többi. Közben fülig érő vigyorral élvezi a sikert. Ehhez képest mi történt? Egy szóvivői nyilatkozat, mintha egy nemzetközileg is kínos kémkedési ügy vizsgálati szakaszáról szivárogtatna a neve elhallgatását kérő ügyészségi forrás. Utána semmi.

Facebook-bejegyzésekből, elszórt kommentekből lehet kikövetkeztetni, hogy hivatalos kuss van, valami hírzárlatféle, az információs csatornák azonnali, hermetikus lezárása. Okokat ne keressünk. Nem valószínű, hogy Simicska Lajos szeretné rátenni a kezét a tévés mémiparra. Az sem, hogy Habony Árpád fenyegette meg köríves fejrúgással azokat, akik közmédiás hasalásokkal próbálnák meg veszélyeztetni a Fidesz EP-s kétharmadát. Nincs ok. Ez reflex. A médiacég, amely azonnal, csípőből gátolja az információáramlást. (Na ez az, amit nem lehet elmagyarázni a médiatörvény hatásait tanulmányozó nemzetközi szólásszabadságos szervezeteknek.) Nincs messze az idő, amikor az archív Gálvölgyi-show-kat is csak zártkörű vetítésen merik leadni a legszűkebb pártvezetésnek.

Ha az irányokat és a lehetőségeket tekintjük, teljesen érthetetlennek tűnik szélsőségesen baloldali publicisták pufogása azon, hogy Fazekas miniszter, minden magyar élelmiszer védőszentje, a magyar géniusz megtestesülése is lelkesen laudálta Nurszultan Nazarbajev kazah elnök önéletrajzi kötetét. Addig örüljünk, amíg visszaköszön.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.