galéria megtekintése

Háromnegyed

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 24. számában
jelent meg.


Hargitai Miklós
Népszabadság

A polgármestert és a főpolgármestert a települések választópolgárai közvetlenül választják. A polgármester és a főpolgármester választásának szavazólapján a választópolgár egy jelöltre szavazhat. Polgármester, főpolgármester az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta – ennyit ír a hatályos választási törvény a polgármester-választásról.

Ez egy abszolút „a győztes mindent visz” típusú voksolás. Ha Budapesten a legnagyobb pártnak egyharmada van – mint most a Fidesznek –, akkor ezzel az egyharmaddal könnyedén háromnegyedes többséget szerezhet a Fővárosi Közgyűlésben az új szabályok szerint. Amennyiben az úgynevezett képviselőtestület a közvetlenül választott főpolgármesterből és kerületi polgármesterekből áll, simán előállhat olyan helyzet, hogy az említett tagok mind fideszesek, és – kompenzációs lista ide, kettős többség elve oda –minden fontos budapesti kérdés a Fidesz-központban dől majd el.

Aki eddig esetleg nem értette, hogy miért kellett néhány hónappal az önkormányzati választások előtt (de már az EP-szavazás eredményének ismeretében) sebtében megint átírni a választási törvényt: ahogyan korábban kőbe vésték maguknak a negyven-egynéhány százalékos eredménnyel elérhető parlamenti kétharmadot, úgy foglalták most jogszabályba az egyharmadnyi szavazataránnyal biztosítható (akár) háromnegyedet.

 

És aki nem volt tisztában vele, hogy miért felelőtlenség egy pártot – bármelyiket – kétharmadhoz juttatni, most átgondolhatja: azért, mert ha valaki lehetőséget kap, hogy minden szabályt a számára legkellemesebb módon írjon át, akkor a szabad választás, a demokrácia lényege válik illúzióvá.

A kompenzációs lista sem ér semmit, mert adott esetben 24 (főpolgármesteri, illetve polgármesteri) szavazat áll majd szemben kilenc listással: a huszonnégyek akarata akkor is átmegy, ha mind a kilenc (mondjuk vegyesen jobbikos, MSZP-s, LMP-s, Együtt–PM-es, DK-s) ellene szavaz. És nem segít a kettős többség elve sem: hiába, hogy a szükséges szavazatarányon túl a lakosság legalább felét képviselő kerületek polgármestereinek igenje is kell egy döntés érvényességéhez, a vázolt struktúrában a Fidesz azzal is garantáltan rendelkezni fog.

A háztáji bénaság mellett alighanem ez a húzás magyarázza az ellenzéki térfélen tapasztalható, például a krónikus főpolgármesterjelölt-hiányban megmutatkozó zavart. Az értelmes stratégiákhoz kiszámítható, valós esélyekre lenne szükség, ezt az opciót viszont a jog jelenleg nem biztosítja.

Voltaképpen fölösleges volt ilyen sokat molyolni a választási törvénnyel. Elég lett volna azt beleírni, hogy Orbán Viktor pártjának – akárhányan szavaznak is rá – mindenképp, mindenhol többsége van. A lényeg úgy is ez, és a választópolgárok is könnyebben megértenék – immár több mint négyévnyi tapasztalatunk van róla, hogyan működik a rendszer, amelyben a Fidesznek legfeljebb néhány pártközeli oligarchával kell egyezkednie, ha el akar dönteni valamit.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.