galéria megtekintése

Hárommillióan az oktatásért

60 komment


Hargitai Miklós

Legalább hárommillióan tüntettek szombaton a zuhogó esőben a Kossuth téren az Orbán-kormány oktatáspolitikája ellen. Ezt onnan tudjuk, hogy ha 2002-ben a két választási forduló között kétmillióan zsúfolódtak össze ugyanott (bemondta a Kossuth rádió – aki nem hiszi, kérdezze meg Rákay Kálmánt), akkor az időközben átépített, parktalanított, beton- és egyéb akadályoktól megfosztott területen kényelmesen el kellett férnie hárommillió embernek – márpedig a tér a környező utcákkal együtt most tényleg zsúfolásig megtelt.

De ha mondjuk csak tízezer ember lett volna ott, az sem változtatna a tényen, hogy Orbán Viktor egyszemélyes oktatási ellenforradalma megbukott. Ennek belátásához elegendő volt megfigyelni a meghökkent arcokat a néha-néha fölcsendülő „Orbán, takarodj!” kórusok alatt: nem a kormány ellenzéke tüntetett, hanem mindenki, akinek elege van abból, hogy a közoktatásra rátelepedett a tehetetlen, mohó, egyetlen ember kóros és avult rögeszméi köré szerveződő állam, meg abból, hogy a jövő helyett valamiféle sosem volt, hamis múlt építését várják az iskolától, de még ahhoz sem adnak semmilyen segítséget, csak egyre újabb terheket és akadályokat

Ha a demonstráció egyik szónokának igaza van, és a ma oktatása valóban megmutatja, hogy milyen lesz az ország jövője, akkor a pedagógusoknak a Kossuth térről nem a buszokhoz meg a metróhoz, hanem a repülőtérre kellett volna menniük, mert ez így tökéletesen, 100 százalékig reménytelen. Tisztában vagyunk vele, hogy a miniszterelnök környezetében nem maradt senki, akinek a leghalványabb ismerete lenne az oktatásügyről, de valaki mégiscsak szólhatna neki, „a mindenoldalúan és harmonikusan fejlett marxista embertípus” előállítása utoljára talán a 80-as évek elején számított korszerű célnak az oktatásban, akkor, amikor még Orbán Viktor is az iskolapadot koptatta.

 

Azóta eltelt pár évtized, a lexikális tudás az internetre költözött és közkinccsé vált, és a legbutább gyerek is sokkal többhöz hozzáfér belőle, ha ügyesen használja a számítógépet, mint a legokosabb, ha csak a saját fejére hagyatkozik. Azaz már nem kell mindenkit mindenre megtanítani – az iskola feladata sokkal inkább annak tudatosítása, hogy ki miben tehetséges, és hogy a különféle fontos ismeretekhez könnyen járható, izgalmas, élményekkel teli út vezet, később, az iskola után is. Fölösleges osztályozni a testnevelést, a rajzot és az éneket, és halálos bűn elvágni a továbbtanulás lehetőségétől a biológust csak azért, mert nem sikerült történelemből is ötöst szereznie (vagy fordítva).

A magyar iskola még mindig mindenkitől mindent akar, mintha a múlt század 50-es éveiben élnénk, és nem csak a kimagasló tehetségeket veszíti el túlságosan gyakran, hanem azokat is – és ők vannak sokkal többen –, akik valamelyik részterületen gyengébbek az átlagnál. Emiatt frusztrált, kudarcot kudarcra halmozó, kedveszegett, önbizalom-hiányos gyerekeket nevelünk, és nekik kellene versenyezniük az európai munkaerőpiacon – akkor is, ha itthon maradnak –, azokkal, akiknek az oktatási rendszere már megérkezett a XXI. századba.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető