Három: és az igazság

Az írás a Népszabadság
2015. 02. 28. számában
jelent meg.

Amióta folyik az idegenellenes kampány nálunk, három ország vezetője járt itt. Mindháromról eszembe jut valami.

Németországnak nyolcszor annyi állampolgára van, mint Magyarországnak. És hatvanszor annyi bevándorló él ott. A magyarországi bevándorlók között a nem magyar és nem uniós, nem „közeli kultúrából” érkezők aránya 30 százalék alatt van. A németországi bevándorlók között ők vannak többségben. Kb. tízszeres ott az „idegensűrűség” a magyarországihoz képest. Európa egyik legjobban működő országában, ahol a polgárok legalább akkora biztonságban vannak, mint nálunk. Az idegengyűlölő pártok ugyan erősödnek valamelyest, de a nagy többség mégsem rájuk szavaz. Nálunk meg igen. A Fideszre vagy a Jobbikra.

Ukrajnából a háború kitörése óta ottani források szerint kb. egymillió ember menekült Oroszországba, melynek úgy tizenötször annyi polgára van, mint Magyarországnak. Az a millió huszonötször annyi, mint ahányan tavaly Magyarországra érkeztek. Nagy részük csupán átvonult rajtunk. Az az egymillió meg marad. Legfeljebb hazamegy majd egyszer, ha úgy alakul.

A hetvenötmilliós Törökországba eddig kb. két és fél millió menekült érkezett a szíriai pokolból. Pár ezren jutottak el Magyarországig. Köztük van a Helsinki Bizottság egyik ügyfele, aki menekültstátuszt kapott. Ami nagy szó. Mert Magyarországon a menedékkérők azon negyedének, mely nem párolog el, mire a kérelmét – az uniós átlagnál jóval gyorsabban – elbírálnák, az utóbbi időben nyolc-kilenc százalékát ismerik el védelemre méltónak. (2013-ban ez még két százalék volt.) Európában ez az arány átlagosan 35 százalék.

„Elképzelhető-e vajon, hogy amíg a schengeni övezet délkeleti határának számító Magyarországon csakis krónikus hazudozók és notórius csalók próbálkoznak, addig a teljes határát az övezeten belül tudó Ausztriának már nagyságrendekkel több »igazi menekült« jut?” – olvassuk a költői kérdést abban a levélben, melyet emberi jogi szervezetek küldtek a magyar parlamenti képviselőknek.

A Helsinki Bizottság említett ügyfeléről a szervezet társelnöke, Pardavi Márta meséli a Mozgó Világ legfrissebb számában: a szír apa „már egy éve küzd azért, hogy idehozhassa Törökországban rekedt öt gyerekét, akik teljesen egyedül vannak ott, és súlyosan traumatizáltak, mivel az édesanyjuk a szemük láttára halt meg egy bombatámadásban. Sajnos eddig nem sikerült elérnünk, hogy a gyerekek tartózkodási engedélyt kapjanak, mert a gyakorlatban rettenetesen megnehezítik a családegyesítést.”

„A török tanulság ezért az, hogy a családokat támogatni kell, a családok értékét meg kell őrizni, és a családokra kell építeni” – állapította meg a török miniszterelnök látogatása kapcsán Orbán Viktor.

Szegény Putyin

Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy azonosítsuk a „Jihadi Johnt”, az Iszlám Állam maszkos, minden bizonnyal brit kötődésű brutális gyilkosát, jelentette Londonból a CNN, és a tudósítás negyedik percében be is játszottak egy portrét: a szigorú tekintetű Vlagyimir Putyin orosz elnökét. Hamarosan elnézést kértek. A gép hibázott. Csak sajnos éppúgy, ahogy a részeg emberek szoktak. A lehető legrosszabbul.

A friss kínálatából nem Ferenc pápát vagy II. Erzsébetet például a 800 éves Magna Chartával, Marion Cotillard-t, amint a Fülöp-szigeteken a globális felmelegedés ellenzőit segíti, esetleg az új esküvői ruhadivatot keverték be, hanem épp szegény Putyint. Szerencsére ukrajnai riport nem volt bekészítve.

vélemény
álláspont

megosztom twitter kinyomtatom