Ötven-ötven helyett harminc-hetven – érzékeltette az Európai Bizottság újabb vizsgálatának bejelentése után egy brüsszeli ügyekben jártas politikus, hogyan változtak a paksi bővítés esélyei, miután az uniós testület újabb vizsgálnivalót talált a reaktorépítési projekten.
A Paks 2.-ről főként kormányzati forrásokból tájékoztatott hazai közvélemény nemhogy a harminc-hetvenet, de az ötven-ötvenet is nehezen hinné el. A kérdésben a kormányzati kommunikációs teljesítmény lehengerlő. Most is az a fő üzenet, hogy „megyünk tovább", ráadásul a kormány és az EU közötti tengelyakasztások során eddig – az alkotmány, a médiaszabályozás vagy az egyházi törvény ügyében is – az derült ki, hogy egy tagállami vezetés lényegében azt csinál, amit akar, bármennyit siránkozzanak is a megcsonkított nemzetállami szuverenitásért az unió ellendrukkerei.
Csakhogy most olyan témakörhöz érkeztünk, ahol az európai intézményrendszernek valóságos és nagyon erős hatásköre van. A nukleáris együttműködés az EU egyik pillére, az Euratom-szerződés az uniós alapszerződés része. Az EU gazdaságpolitikáját is könnyebb lenne Budapestről átírni, mint egy olyan nukleáris beruházást elfogadtatni, amely nem felel meg az európai jognak.
