Az MSZP pártértekezlete után a Fidesz közleményben rögzítette, hogy az emberek „nem kérnek többet a megszorításokból”, azaz az MSZP-ből. A Jobbik egy zsákba kötötte a Fideszt és az MSZP-t mint megszorító pártokat, s kijelentette, hogy ő majd kivezeti az országot „a folyamatos megszorítások zsákutcájából”. Az MSZP ellenzéki retorikájában is a megszorítás a kulcsfogalom.
A Fidesz pedig ellenzékben már akkor Bokrost megszégyenítő, szörnyű megszorításokról szónokolt, amikor Medgyessy Péter néhány bátortalan lépéssel próbálkozott, hogy az általa az egekbe tolt költségvetési hiányt visszafogja. Az LMP és egy csomó civil szónok és szervezet a megszorítások 25 évéről beszél. Itt minden csökkenő kiadási és növekvő elvonási tételnél általános vádként legitim szóhasználat a megszorítás.
A megszorításokról szóló vitának a nagyvilágban van értelmes kerete, amelyhez a szó sokféle jelentéséből a közgazdasági szakfogalmat (austerity) használják. Ez azt jelenti, hogy a kiadások csökkentésével és/vagy a bevételek (adóterhek) növelésével megpróbálják az államadósságot, az adósságterhet csökkenteni vagy recesszió esetén szinten tartani. Ezzel szemben lehet érvelni azzal, hogy ez rövid távon növeli a munkanélküliséget, csökkenti a vásárlóerőt, visszafogja a növekedést, és még sokféle negatív hatása van.
