Orbán Viktor, ha értené, miket beszél az igazságügy-minisztere, üstöllést kirúgná. A minisztérium honlapjára kitett közlemény szerint Trócsányi László azt mondta ugyanis hétfőn a Francia Intézetben, hogy az Európai Unió olyan értékközösség, amelyben a viták nyelve a jog. Mielőtt a nézeteltérések elmérgesednének, nézzük meg, „hogyan rendelkezik az EU-jog, és ha szükséges, menjünk perre”. Ez az ellentéte az Orbán-kormány stratégiájának: tesszük, amit akarunk, aztán az EU érvényesítse a jogát velünk szemben, ha tudja. Ez a stratégia arra a feltevésre épül, hogy az EU-ban a viták nyelve nem a jog, hanem a politikai érdek, ezért az elvtelen pártcsalád politikai ellenszolgáltatások fejében jelentős részben megakadályozza az uniós jogok és elvek érvényesítését a regnáló magyar rezsimmel szemben.
Nem a magyar kormány szokott perre menni Európában, hanem ellene szoktak. E perekben a magyar kormánynak annyi esélye van, mint a hóembernek a riói maratonin. (Ezt a hasonlatot Orbán Viktor alkalmazta az MDF-re az 1994-es választások előtt.) A magyar kormány pedig – legyen szó a menekültekről, a szegregációról, a bírák nyugdíjazásáról, az egyházak diszkriminálásáról, a tényleges életfogytiglanról, a börtönviszonyokról stb. – addig és úgy szabotálja az őt elmarasztaló ítéleteket, ameddig és ahogy csak tudja, s arra épít, hogy a jogsértés és annak elítélése között megvalósulnak a jogsértés céljai.
„Válság vagy alkalmazkodás” – ez a választási lehetőség szerepelt annak a konferenciának a címében, ahol a miniszter úr megnyilvánult, s ahol tanúnak hívta Hamvas Bélát, aki szerint a válság az emberiség alapállapota, nem valami különleges dolog. Nos, Hamvas ezt a tételét épp azokkal szegezte szembe, akiket Orbán egy ideje majmol, s akik már Hamvas gyerekkorában is a Nyugat válságáról papoltak: „Nincs itt vége semminek, nem alkonyodik a nyugati kultúra, semmi sem megy tönkre. A világ változik, de ez a természete.” Hamvas szerint a két és fél ezer éves válságon akkor juthatunk túl, ha leásunk a gyökeréig, az pedig ott van, ahol a „proton pszeudosz”, az első és az európai kultúrán végigvonuló nagy hazugság, mely „magas eszmékre, keresztény vallásra, morális értékekre hivatkozik, de azokat nem veszi komolyan, és megvalósításukat meg sem kísérli”.