A hírszerzést is maga alá söprő Lázár Jánosnak alighanem tisztában kellene lennie azzal, amit minden gyakorló titkosszolga tud: ebben a szakmában nem érdemes sokat beszélni. Szakmai körökben elképesztőnek tartják, hogy egy politikus azzal dicsekedjék, a szolgálatok milyen jól teljesítenek egy szomszédos államban. Igaz, az ukrán külügyminiszter-helyettes sem lépett túl okosat: megengedhetetlennek minősítette, hogy a magyarok az ottani partnerszolgálatok előzetes értesítése nélkül tüsténkednek náluk.
Pedig a titkosszolgálatok alapvetően titokban működnek. Ráadásul nemegyszer azonos szövetségi rendszerhez tartozó államok is „dolgoznak” egymásra. Így működik a világ. Viszont senki nem büszkélkedik vele. Ha valaki mégis ezt teszi, nehéz helyzetbe hozza hírszerzőit, és örüljünk, ha Ukrajna például nem azzal válaszol, hogy kiutasít néhány kémgyanús magyar diplomatát.
Lázár János azonban nem érte be ennyivel. Azt is közölte a továbbiakban, hogy ha bántják a magyarokat Kárpátalján, mindenkit befogadunk. Ennek sincs azonban túl jó üzenete, hiszen a miniszter azt feltételezi, hogy az ottani magyar kisebbség üldöztetésnek van kitéve. Ha efféléket mondogat, valószínűleg nekik árt a legtöbbet.
