Haljon, ami életképes

A vállalkozások ellehetetlenítésének emberi, szociális következményeivel nem számol senki. A „vesztesek” ugyanúgy mezőgazdasági üzemben dolgoznak, csak azt nem kisbirtoknak, családi gazdaságnak, egyéni gazdaságnak, hanem kft.-nek, részvénytársaságnak hívják. Legális munkaviszonnyal rendelkeznek, adót és járulékot fizetnek, nyugdíjjogosultságot szereznek, illetve nem szereznek, mert halálra ítéli, kivérezteti cégüket a magyar agrárpolitika. Ők meg földönfutóvá válnak, illetve föld nélküli futókká, hiszen annak ellenére, hogy mezőgazdasági munkát végeznek, számukra a törvények a földvásárlást nem engedik meg. Sem közösen, sem személyesen. Jogállamban ez számukra az élettér?

Marabu rajza

Az agrárpolitika az állattenyésztés növelését tűzte ki célul, de az egyéni gazdaságok, családi gazdaságok nem szívesen foglalkoznak állattenyésztéssel. A társas vállalkozások tartják a hazai állatállomány 2/3-át, egyes fajok esetében a 80 százalékát. Pedig jól gondolja a kormány, hogy az állattenyésztést fejleszteni kellene, mert itt van foglalkoztatási lehetőség a mezőgazdaságban.

De mik is ezek a „kisgazdaságok”? A statisztika 480 ezer fő egyéni gazdálkodót, ezen belül 270 ezer őstermelőt tart nyilván. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól a múlt évben mintegy 170 ezer termelő igényelt területalapú támogatást. Nyilván közülük kerülnek ki a vidékfejlesztési támogatások nyertesei. De vajon mennyien lesznek?

A jóváhagyott program szerint 2600-an számíthatnak energiahatékonyságot növelő beruházási támogatásra, 4800-an versenyképességet javító beruházásra, 3900 igénylő kaphat célzott támogatást és 3000 fiatal gazda kaphat – mint ilyen –támogatást. Ha ezt összeadjuk – noha egy igénylő több programban is részt vehet –, akkor azt látjuk, hogy a „nyertesek” száma tízezer körül van. Sokan fognak csalódni.

A vesztesek száma ennél jóval nagyobb: a társas vállalkozással együtt vesztesek ezek – vállalkozásonként 50-100 főre tehető – alkalmazottai, tulajdonosai, vesztes a település, vesztes a költségvetés, és vesztes az egész ország. Ön is, kedves Olvasó.

A gazdasági, társadalmi, szociális szempontokon túl az állattenyésztés leépülése sokkal közelebbről érinti az olvasót, mint gondolja. Már ma is lehet érezni a konyhában sült hús készítésekor, hogy az illata is más azoknak a szeleteknek, amelyek főképp kukoricán tartott sertésekből származnak. S nem mindegy, hogy a boltban megvett hús fele vízzé, majd párává válva eloszlik az éterben, vagy húsként a tányéron, végül a hasunkban végzi. Mivel a magyar disznót hazánk adottságai okán főként kukoricával etetik, az íze is kiváló, s vízzé sem válik sütés közben. S ha nem számla nélkül, feketeforrásból került az asztalra az étel, akkor a sertést „nagyüzemben” nevelték.

A vesztesek közé kerül – nem utolsósorban – a környezetvédelem ügye is. A program tervezete mintegy félmillió hektáron ad ösztönzést a természet- és környezetvédelem területén többletet vállaló gazdálkodóknak. Az előző kormányok idején azonban ennek több mint kétszeresét támogatták. Úgy tűnik, az eddigi ráfordítások elvesznek, a gondos szakmai munka kárba megy. Ráadásul az elmúlt két év ráfordításait nem valószínű, hogy kifizetik a termelőknek. Azoknak, akik felelősen döntöttek, és az előző program kifutása után folytatták a környezetvédelmi programjukat.

Ismert a mondás: mors omnia solvit – a halál mindent megold. Én aggódom, hogy a társas vállalkozások halálával nem jön rendbe semmi, hanem csak még nagyobb lesz a baj vidéken. Pedig elég nagy az már most is.

*A szerző a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.