galéria megtekintése

Hagyó világa

4 komment


Tanács István

Jogot sem könnyű szolgáltatni a Hagyó-perben, igazságot meg úgyszólván lehetetlen. A 2010-es választási kampány előtt kevéssel az ügyészség segítségével felrobbantottak egy nagy erejű bombát – a nokiás dobozban átadott 15 milliós kenőpénz csillogó, bár gyanús történetét. Ami azóta történik, az annak a heccnek a kényszerű utóélete.

Ha közelebbről megszemlélünk néhány dolgot – például a nyomozás körülményeit, amelyekről azt mondta a bíróság az elsőfokú ítélet indoklásában, hogy annak során a hatóság pszichikai nyomást gyakorolt a gyanúsítottakra –, azt kell mondanunk: mindez kivizsgálásért kiált!

Ha valóban úgy történt, ahogy a vádlottak a bírósági vallomásukban előadták, akkor fejeknek kellene hullani az ügyészségen. Ehhez képest az ügyészség képviselője már a tárgyalás korai szakaszában azzal fenyegetőzött, hogy hamis vádaskodás miatt majd előveszi a vádlottakat, ha jogerősen lezárul ez a per.

 

Mert egyébként a nyomozati vallomások – a nokiás doboz testidegen, de szenzációs történetét leszámítva – gyanúsan életszerűek.­ Folytatólagosan, védőügyvéd jelenlétében tették őket, a jegyzőkönyveket aláírták, korábbi vallomásaikat az érintettek egészen addig fenntartották, míg rá nem jöttek arra, amit egyikük, Balogh Zsolt úgy fogalmazott meg egy tárgyaláson: engem kiáltottak ki a vád tanújának, aztán a végén pontosan azzal vádoltak meg, mint Hagyó Miklóst!

A büntetőeljárásban – mint bárhol az életben – nemcsak jog van, hanem becsület és becstelenség is. Kártékony aljasság visszaélni annak a félelmével, aki megbízik abban, hogy az őszinte, feltáró vallomását ígéret szerint enyhítő körülményként beszámítják a majdani büntetésbe.
Az elsőfokú bíróságon megdőlt a bűnszervezet, a különösen nagy érték, több esetben a folytatólagosság minősítése is. A kommunikációs szerződések okozta tékozlás például egyáltalán nem minősült bűncselekménynek. Pedig tök fölöslegesen költöttek, bár a szakértők hevesen érveltek, hogy minden éppen annyi milliót ért, amennyit fizettek érte – miközben a vezetők, Antal Attiláék úgy „védték a BKV érdekeit", hogy 1700 dolgozót tettek az utcára. Csak persze az is kiderült, hogy – még ha valóban kárt okoztak is a BKV-nak – ez ugyanígy ment az előd, Aba Botond idejében, majd Hagyóék után Kocsis István irányítása alatt is.

Sőt, ma is így megy. Akkor meg miért éppen Hagyóékat ítéljék el? Mert kampány volt? Felmentette a bíróság a 86 milliós pofátlan végkielégítéséről elhíresült Szalainé Szilágyi Elenonórát: törvényes volt az a pénz, annyit vett fel, amennyi járt. Őrá nem vonatkozott a pofátlan végkielégítésekről szóló visszamenőleges törvénykezés, most meg már ott tart a magyar világ, többek között éppen a BKV-nál, hogy a vezetői fizetések és végkilégítések határa a csillagos ég.

Visszaértek oda, ahol Hagyó Miklós virágkorában jártak. Jog talán még volna elítélni őket, ha a történetet ki lehetne ragadni a mindannyiunk által megélt időből. De mert nem lehet, nagyobb a baj: a méltó ítélethez erkölcsi alap nincsen.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.